Kockázatok és mellékhatások

Néhány eddig fel nem tett kérdés a hazánkba érkező menekülthullám kapcsán.

Van egy másik vetülete is a migrációnak. A La Repubblica olasz napilap és a Sky News brit tévécsatorna értesülései szerint a Líbiából az olasz partokra irányuló emberkereskedelem egy részét az etiópiai Ermas Ghermay irányítja, akit az olasz terrorizmusellenes hatóságok régóta megfigyelés alatt tartanak. Az olasz rendőrség közölte a férfi fantomképét is – az embercsempész 2013 októbere után került a hatóságok látókörébe, miután a dél-olasz Lampedusa szigeténél történt hajószerencsétlenségben 366 bevándorló veszett a tengerbe. A titkosszolgálat azóta több mint harmincezer telefonbeszélgetést hallgatott le az Olaszország területén tartózkodó és hatósági megfigyelés alatt lévő emberkereskedők, valamint Afrikában maradt főnökeik között. Angol lapértesülések szerint Ermas társával együtt az elmúlt két évben 72 millió fontot, vagyis 31,5 milliárd forintot keresett az afrikaiak Európába csempészésével. A rendőrség által lehallgatott telefonbeszélgetés szerint a Tripoliban élő férfi kedélyesen nevetgélt, amikor kiderült, hogy az egyik általuk indított csempészhajó felborult és több százan a Földközi-tengerbe vesztek. És ne legyenek illúzióink: nem csak Olaszországon át jönnek afrikaiak – a görög partok érintésével vagy akár nagyobb kerülővel, szárazföldi útvonalon is érkeznek Egyiptomon és Jordánián át.

Végezetül hadd szánjunk pár szót a szolidaritásnak. Véleményem szerint nem szakadna le az ég, ha Európa kimondaná: a befogadás tekintetében a keresztény szenvedőkkel szolidáris, a más vallásúakat pedig a saját kontinensükön támogatja. Az Iszlám Állam részben kiirtotta, részben elüldözte a keresztényeket a bibliai tájakról – nekünk elsősorban rajtuk kellene segítenünk. A mozlim menekülteket miért nem fogadják be vagy támogatják a szegénynek cseppet sem nevezhető öböl menti olajállamok? Nem létezik arab vagy iszlám szolidaritás? A világ összes bajára Európának kell megoldást találnia? Tőlünk elvárják a toleranciát és a nyitottságot, miközben másnak fel sem lehet tenni ezt a kérdést? Hova vezet ez? Olvasom, hogy Franciaországban öt mozlim asszony megtámadott és megvert egy napozó nőt, mert az nyilvános helyen mutatkozott bikiniben, és ez a vallásuk szerint illetlen cselekedetnek számít. Hol van az elfogadás és egymás kölcsönös tisztelete?

Végezetül hadd emlékeztessek egy eseményre a saját történelmünkből. 1541. augusztus 29-én, napra pontosan tizenöt esztendővel a mohácsi csata után, miközben Izabella királyné meglátogatta a sátrában Szulejmán szultánt, egy nagy csapat janicsár vonult fel a budai Várba. Az őrség nem tett semmit a turistaként érkező idegenek ellen, akik egy adott pillanatban elővették a fegyvereiket, és elfoglalták a bástyákat és a kijáratokat. Néhány perc múlva már lófarkas zászló lobogott a várfokon és a Nagyboldogasszony-templom tornyán. A nem kívánt vendégség százötven esztendeig tartott.