Tárt karokkal

Negyvenöt. Múlt heti sajtótájékoztatója szerint ennyi migránst fogadott be saját házába Gyurcsány Ferenc.

Negyvenöt. Múlt heti sajtótájékoztatója szerint ennyi migránst fogadott be saját házába Gyurcsány Ferenc. Természetesen kizárólag azért, mert az ő humánus lelke nem viselte el, hogy szerencsétlenek magukra hagyva szenvednek, mint ahogy az őt tömjénező CNN-webinterjúban elmondta . Huszárvágás volt ez a javából, ilyen olcsón talán még senki sem vett hatpercnyi adásidőt a tekintélyes tévécsatornánál. Előzményként előkerültek a Budapesten, illetve Röszkénél készült megrázó képek a lehetetlen országból menekülő bevándorlókról, közvetlenül Gyurcsány és a migránsok közös fotói előtt – például amelyiken kanállal eteti az egyik afrikai kisgyereket –, illetve bejátszották Orbán Viktor nyilatkozatát, amelyben arra kéri a Magyarország felé tartó migránsokat, hogy ne jöjjenek ide. Így helyezték kellő kontrasztba Gyurcsány jó cselekedetét és azt a képzelt menekültparadicsomot, amely ebben az országban virágozhatna, ha újra a levitézlett exkormányfő vezethetné, aki tárt karokkal fogadja a migránsokat.

Érdekes színezetet adott volna a műsornak, ha kicsit visszamennek az időben, mondjuk 2005-ig, amikor Gyurcsány még miniszterelnöki minőségében nemes egyszerűséggel leterroristázta a szaúd-arábiai válogatottat, komoly diplomáciai vihart kavarva a két ország között. De úgy tűnik, ha negyvenöt, többségében arab migráns pár napi elszállásolása az ára hatpercnyi hírnévnek, akkor még ezt is vállalja az aranyszívű volt miniszterelnök. Mi több, Gyurcsány még azt is megtehette, hogy a szerény, a kormány emberi esendőségén busongó bölcs szerepét játszva ellenpontozza a műsorvezető didaktikusan rácsodálkozó lelkesedését. Így mindenki jól járt: az angolszász sajtó újabb csapást mérhetett Orbán „rohadó rezsimjére” (idézet a The Guardianből), ahogy a német sajtó is felsorakozott az „embertelen” kormányfő ellen – miközben a The Telegraph cikkolvasóinak 92 százaléka jelezte, hogy nem fogadna be szír menekülteket a házába, a német N24 hírtévé nézőinek pedig 84 százaléka adott igazat Orbánnak a migránskérdésben Merkellel szemben. Gyurcsány mindenesetre begyűjthetett némi jövőbeli szavazatot a párás szemű migránspártiaktól, és újra feltehette magát a politikai térképre.

De nem csak ő látta meg a nagy lehetőséget a migránsáradatban, a Jobbik is benyomta az újratervezés gombot a politikai GPS-én. A párt korábban arab–magyar baráti napot szervezett (ráadásul éppen szeptember 11-én), Vona Gábor elnök két éve az iszlámot a világ egyetlen reménységének nevezte, a Jobbik pedig még a keleti nyitás „dicsőségét” is magának vindikálta, mondván, a kormány a 2010-es választási programjukból lopta az ötletet. Most azonban – szembefordulva korábbi arabbarát önmagával – elkezdett rálicitálni a kormányra migránsügyben. A kabinet lassan döcögő, de legalább az ésszerű honvédelem keretei között mozgó lépéseit bagatellizálva, a liberális véleményformálók egyoldalú migránsajnározásának ellenpárjaként szinte polgárháborús hisztériát szított a határsértők ellen. Bár a Jobbik ezzel halálos csapást mér hazai és nemzetközi mozlim kapcsolatrendszerére – a Magyar Iszlám Közösség már kiátkozta a pártot, amelynek korábban oly sok szavazót adott –, nem átgondolatlan a lépés: így a radikálisok is profitálhatnak abból a feszültségből, amelyet a migránsok jelenléte okoz.

Ráadásul a külpolitikai haszon sem elhanyagolható: így talán végre befogadja őket a pártot korábban mozlimbarátsága és Izrael-ellenessége miatt kiközösítő nyugat-európai radikálisok népes családja. Meglehet, Marine Le Pen európai parlamenti frakciója is úgy fogadja majd a megtért báránykákat, ahogy a CNN szerint Gyurcsány a migránsokat: tárt karokkal.