Vámszedők

Amíg a politikai pártok egymással marakodnak, semmi sem veszélyezteti az embercsempészek üzletét.

Meghalt az M1-esen egy menekült – olvasom az egyik hírportálon. S majdnem lépek is tovább, újabb és újabb hírekre kattintva, hiszen így tájékozódunk mostanában: címeket olvasunk, rosszabb esetben azokból is csupán egy-két szót, és e töredékekből próbáljuk rekonstruálni a valóságot.

Hányszor támad az az érzésünk, hogy hallottunk ugyan egy eseményről, de fogalmunk sincs, hogy honnan, és hogy mi is történt pontosan. Ugyanis csak egy címet láttunk az interneten, aminek az volt a célja, hogy a másodperc törtrésze alatt megragadja a figyelmünket, s mivel ez éppen nem sikerült, odébb is álltunk, „ütősebb” tartalmakat keresve.

Aztán mégis rákattintok a hírre, mert érdekelni kezd, milyen tragédia zajlott az M1-esen. Elütöttek valakit, aki az autópályán gyalogolt? (Sajnos azóta a régi 5-ös úton ez is megtörtént.) Az egyik menekült nem bírta tovább az erőltetett menetet – óvatosan az áthallásokkal! –, esetleg betegség vagy korábbi sérülés gyűrte le? De nem, egészen másról van szó: egy szír férfi vesztette életét, miután ismeretlen okból a szalagkorlátnak csapódott az autó, amelyben a családjával utazott, s amelyet egy osztrák embercsempész vezetett. Bevallom, nem erre számítottam. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ez a haláleset is az embercsempészek számlájára írható.

Valahogy így vagyunk ezzel mindannyian: nem gondolunk az embercsempészekre. Ha már olyannyira eluralkodott a biblikus megközelítés ebben a kérdésben, fogalmazzunk úgy, mostanában mindenki a farizeusokkal van elfoglalva. Pontosabban azzal, ki a farizeus: a kormány vagy az ellenzék, a magyar hatóságok vagy az unió, az egyházak, a jogvédők, a nyugati sajtó? És közben mit sem törődünk a humanitárius katasztrófahelyzet vámszedőivel, akik hasznot húznak mások reményeiből, szenvedéséből és kiszolgáltatottságából. Akik tömegsírrá tették a Földközi-tengert, és akik 71 ember halálát okozták abban a bizonyos teherautóban, amely Nyugat-Európát is ráébresztette arra, hogy a szárazföldi migrációs hullám éppúgy nem játék, mint a tenger felől érkező.

Emlékezzünk csak: amikor megérkeztek a hírek a magyar rendszámú kamionban talált holttestekről, az első sokk után mindenki meglelte a felelőst. Az ellenzék szerint az Orbán-kormány tehet az egészről, a kormánypártok szerint az Európai Unió. Megint csak azokról nem esett egyetlen szó sem, akik a közvetlen felelősséget viselik: azokról, akik ki tudja, milyen ígéretekkel ilyen szűk térbe zártak egész családokat, és hagyták őket ott megfulladni. A felhabzó gyűlölet nem feléjük irányult, hanem a politikai ellenfelek felé. Így gördülnek egyre lejjebb a hírek között az embercsempészek, már nem kattintunk, sőt lassan nem is emlékszünk rájuk, hiszen sokkal fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva. Például azzal, milyen közleményt izzadtak ki magukból a pártok, amiből kiderül: mindenért a másik a hibás.

Pedig ha lenne valamiféle morális minimum ebben az összetett helyzetben, az éppen az embercsempészekhez való viszonyulás lehetne. Hiszen ha van valaki, aki embertelenséggel vádolható, aki valóban veszélyezteti mind a menekülteket, mind az európai államok jogrendjét, az éppen ez a társaság. Amely ellen minden további nélkül közös fellépést szorgalmazhatnának a hazai pártok és az Európai Unió tagállamai. De persze véletlenül sem fordulhat elő, hogy akár csak egyetlen részletkérdésben is az egyetértés lehetőségét keressük az örökös egyet nem értés helyett.

A vámszedők pedig – akik bűneiken kívül nem sokban osztoznak bibliai társukkal – csak dörzsölik a tenyerüket. Hiszen semmi sem veszélyezteti az üzletet.