Az ítélet súlyossága két szempontból is érdekes. Ha összehasonlítjuk a két igencsak hasonló esetet, az áramos kerítés gazdájánál a Debreceni Ítélőtábla bírája – ténylegesen figyelembe véve az eset előtörténetét – a tolvaj ellen védekező idős embert csak megrovásban részesítette. Ellentétben a V. Pál ügyében eljáró bírónővel, aki egyébként máskor megdöbbentően elnézőnek bizonyult. Például a saját gyerekeiket évekig perverz módon kínzó szigetszentmiklósi pár tagjait mindössze két évre ítélte, de a pilisszentiváni hajléktalant hidegvérrel agyonverő fiatalokra is csak hat, illetve nyolc év börtönt szabott ki.
A szerdai ítélet nyomán óriási felháborodás tört ki – a vádlottakat máskor előszeretettel mentegető jogvédőkön kívül – a társadalom egészében.
Tanulságos, hogy V. Pált kevésbé hibáztatta, inkább sajnálta Vácszentlászló többsége, az ítélethozatal után viszont napok alatt tízezrek csatlakoztak a „Kiállok a borosgazda mellett” nevű Facebook-csoporthoz, és még a szélsőliberális 444 kommentelői is az elítélt mellett szólaltak fel. Közben egy váratlan jogi lépésre is sor került: pénteken maga a V. Pál ellen vádat emelő ügyészség fellebbezett enyhítésért, túl súlyosnak tartván az elsőfokú ítéletet. Ez biztató fejlemény.
A polgárháború poklába vezető út, amelyen huszonöt éve haladunk, máris temérdek sírkővel van szegélyezve. Szögi Lajoséval, Marian Cozmáéval, Bándy Katáéval és ezer meg ezer ismeretlenével. De ott vannak a rendőri tehetetlenség miatti önbíráskodók áldozatainak sírkövei is. Megálljt ezen az úton csak a bűnözés következetes felszámolása, a törvények betartatása és egy józan igazságszolgáltatás jelent.
