Schwartz, maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál lenni – mondja a Macskafogó című rajzfilmklasszikusban Mr. Teufel a behízelgő modorú fegyverneppernek.
Hasonló érzés fogott el, amikor nemrég egy izraeli blogokról átvett 444-es cikket olvastam. Késelés helyett szelfizés lett a parahelyzetből az izraeli buszon – így a cím. Hogy mi volt a „parahelyzet”? Az, hogy egy haját kendővel eltakaró palesztin lány szállt fel arra a buszra, ahol egy izraeli katonanő utazott. Az új utas leült mögé, mire a katona azon gondolkodott, hogy a potenciális támadás ellen paprikasprével vagy puszta kézzel védekezzen-e. Édesanyja sms-ben azt tanácsolta neki, hogy csendben üljön arrébb, ő viszont inkább odaült a palesztin lány mellé, és egy közös szelfit készített vele.
Maga a történet egy klasszikus liberális mennybemenetel lenne, a probléma inkább a tálalás kontextuális üzenetében van. Látod, vannak rendes palesztinok is – a cikk meg is adja a bezzegpalesztin ismérveit: a tel-avivi egyetemre jár, és nem érdekli a politika – szemben a politizáló palesztinokkal.
Belőlük a balliberális interpretáció szerint csak egyféle van: a „harmadik intifáda” ártatlanokat megkéselő gyilkosai, akik rendszeresen felbukkannak a 444-en – hogy az Index legutóbbi, Izraelben élő magyarok körében megtett rettegéstúrájáról („ha felszállsz a buszra, felrobbanhatsz, ha sétálsz, megkéselhetnek”) ne is beszéljünk. Így kerül megfelelő keretbe a katonalány félelme és zsigeri agressziója, amin végül felülkerekedik, és így születik meg a bátor lány sztorija mellett a domesztikált, liberális arab leereszkedő dicsérete.
Érdekes: késelés elég sok van Magyarországon is, mint a legutóbbi, budapesti mentőápoló elleni támadás – többé-kevésbé jól beazonosítható elkövetői körrel. Ha azonban bárki velük kapcsolatban kezdene így egy beszámolót, hogy azon gondolkodott, inkább lerúgja, vagy könnygázzal fújja-e le a buszon mögé ülő, kapucnis fiatalembert, akkor biztosan nem a „bátor” jelzőt kapná meg a médiától.
Ami elsőre is világos: nem attól számít valami rasszizmusnak, hogy valóban az-e, hanem attól, hogy ki ellen irányul. A 444 például mindenféle skrupulus nélkül adta azt a címet az Andreas Lubitzról szóló cikkének, hogy „Németes precizitás: a zuhanást korábban is elpróbálta a Germanwings másodpilótája”. Hasonlóan frappáns címadás a Kuruc.infóra jellemző, még a forma is stimmel: „Cigányromantika: ha nem keresett elég pénzt 17 éves élettársa, jól elagyabugyálta”.
A 444-nél szofisztikáltabb Indexnél is ki-kivillan a lóláb; legutóbb például a jótollú Földes Andrásnál. Ő riportjaiban egyébként is sűrűn tálalja közismert tényként a saját véleményét, főként, ha valamely szívéhez közel álló csoportról szól. Egyszer azonban veszélybe került azon meggyőződése, hogy a migránsok viselkedhetnek csürheként, mert a sok szenvedés feljogosítja őket rá: amikor a görög Kosz szigetén a kiosztott élelmiszercsomagokon marakodókat egy Szíriából menekült keresztény társuk kritizálta. „Te talán félrelöknéd a másik embert egy szendvicsért?” – kérdezte az újságírótól, majd figyelmeztette, hogy pokol vár Európára, ha mindenkit beenged. „Gyűlöletbeszédet rögtönzött az amúgy szimpatikus fiú” – vádaskodott Földes.
Úgy tűnik, máshogy nem tudta áthidalni a valóság és a liberális meggyőződés között tátongó szakadékot, ezért élt a megszólaló klasszikus, kurucinfós hiteltelenítésével. Kérdés, hány tényekre vágyó olvasójuk marad ezeknek a liberális portáloknak, ha ezt az utat választják.
