És szólunk egy rohadt szót is? Nem szólunk, csináljuk. Nem szólunk, pedig ugyanazért a munkáért 5–20 százalékkal kevesebb fizetést kapunk, mint a férjünk, a sógorunk vagy az öcsénk, mégis csináljuk. Nem önmegvalósításból, hanem hivatás-, kötelesség-, avagy felelősségtudatból. Nem szólunk azért sem, mert egy bizonyos életkorban, történetesen életünk nagyobb részében eleve esélytelenebbek vagyunk a munkakeresésben, mert vagy annyi idősek vagyunk, hogy hamarosan akár gyerekünk is születhet, vagy már van gyerekünk, és akkor azért választanak helyettünk férfit. Az, hogy milyen teljesítményre vagyunk képesek gyerekvállalás előtt vagy után, esetleg közben, jóformán egyetlen munkaadót sem érdekel.
Azért én most mégis kérnék valamit: ne turkáljon senki a családom pénztárcájában, mert az ritka nagy modortalanság. És szálljon ki mindenki a szülőcsatornámból, mert ami ott történik, ahhoz rajtam kívül csak a férjemnek van köze, esetleg a nőgyógyászomnak, neki viszont kizárólag orvosszakmai szempontból.
Mondhatnám úgy is: több tiszteletet! Ez, gondolom, ismerősen hangzik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!