Adópolitikával a globális trendek ellen

Tudomásul kell venni, hogy a piac nem mindenható.

A jelen cikk szerzői által régóta szorgalmazott és jelenleg már az EU áfa-zöldkönyvében is lefektetett megosztott fizetési modellt próbajelleggel ebben az évben bevezették Olaszországban. Az olasz költségvetési deficit kordában tartása érdekében, továbbá annak elkerülésére, hogy az Európai Bizottság fenyegetésére az áfakulcsot 2016-ban 22 százalékról 24 százalékra, majd 2018-ban 26,5 százalékra emeljék, az olasz 2015. évi stabilitási törvény jóváhagyta, majd az Európai Bizottság engedélyezte a speciális áfafizetési rendszert, amelyet az olasz közszféra beszállítói vonatkozásában vezettek be (kivéve bizonyos szolgáltatásokat, például az ügyvédek és mérnökök teljesítéseit). A rendszer segítségével csökkenthető az áfaelkerülésnek, valamint az áfa be nem fizetésének a kockázata, miközben a közszféra (így az önkormányzatok, kórházak, egészségügyi és oktatási intézmények) késedelmes fizetése miatti vállalati kitettség is kontroll alá került.

Az Európai Bizottság által jóváhagyott, Olaszországban bevezetett új áfabeszedési szabály lehetőséget teremt arra, hogy a közszféra által beszerzett termékeknél és szolgáltatásoknál az ellenérték pénzügyi kifizetésére megosztva kerüljön sor. A közszférának szolgáltatást nyújtó vállalkozás esetében a szállító a teljes összegről (nettó + áfa) állítja ki a számlát, de csak a nettó összeget kapja meg a kereskedelmi banknál vezetett pénzforgalmi számlájára, mert az áfa összegét a vállalkozásnak az államkincstárnál vezetett adószámlájára utalják át. Ezzel párhuzamosan 2015. március 31-től az olasz közszférának történő szállítások esetében bevezették az elektronikus számlázást és elektronikus archiválást, amely a megosztott kifizetés banki lebonyolítását és a forgalom ellenőrzését informatikailag megkönnyíti: az elektronikus számlán fel kell tüntetni, hogy a pénzügyi teljesítésre megosztva kerül sor. Mivel az elektronikus számla kiállítását mind a számlakibocsátó, mind a számlabefogadó jelzi az illetékes hatóságnak, nincs lehetőség az adófizetés megkerülésére, a megosztott kifizetés pedig lehetetlenné teszi az áfa meg nem fizetését és a körhintacsalások megvalósítását.

Az EU környező országaiban erőteljes adócsökkentés vette kezdetét, amelyből hazánk is kivette a részét. Magyarországon a társasági adó – évi 500 millió forint adóalapig – 10 százalékra csökkent, és a személyi jövedelemadónál 2013-tól már az egységes, 16 százalékos kulcs érvényesül, amelyet a 2016. évben 15 százalékra mérsékelnek. Az szja-csökkentés mellett a sertéstőkehús áfája is 27 százalékról 5 százalékra csökken jövőre, valamint eltörlik az állami közszolgáltatások díjait.

A hazai viszonylatban értékesített új lakások áfakulcsának csökkentése minden bizonnyal pozitív hatást gyakorol az építőiparra és a gazdasági növekedésre. Tekintettel arra, hogy ez az áfakulcs-csökkentés a költségvetési bevételeket is csökkenti, fontos volna a szerzők által javasolt számlakapu kiterjesztése az építőipari értékesítési láncolatra is, mert így nem pusztán az adóbeszedési hatékonyság lenne növelhető, hanem egy egyszerű technikai megoldással az iparág szereplőinek valós idejű adójogi státusa is ellenőrizhetővé válna, amely megelőzheti a szektorra jellemző lánctartozás kialakulását.

Magyarországon törvény szerint az áfa az államháztartás költségvetésének a bevétele. Rendszerszinten vizsgálva, annak érdekében, hogy az áfabevétel állandóan és értékálló módon az államháztartás feladatainak ellátásához rendelkezésre álljon, a pénzforgalmi utalások áfarészét szükséges lenne elkülöníteni, amely elkülönítés felett végső soron az állam rendelkezhet. Javaslatunk szerint az áfaforgalmat nem vennénk ki a banki forgalomból, azt nem a kincstári számlákon keresztül forgalmaznák, hanem a kereskedelmi bankoknál vezetett elkülönített áfaszámlán.

Ha ezt az összeget az áfakörbe tartozó adóalanyok elkülönített bankszámláin kezelnék, akkor a nap végén ezeknek az elkülönített bankszámláknak az egyenlegét kellene összesíteni ahhoz, hogy minden időpillanatban megkapjuk, mennyi az állam áfapénze, ami fizikailag is el van különítve. A bankrendszeren belül annyi elkülönített bankszámla lenne, ahány áfaalany van, illetve egy áfaalanynak több banknál is lehetne elkülönített áfa-bankszámlaszáma. Ez sokkal pontosabb központi költségvetési tervezést tenne lehetővé, hiszen az állam az adóbevallások helyett a tényleges elkülönített bankszámlákról tudná meg, hogy mennyi áfabevétele van, és nem a naptári hónap végén, hanem naprakészen minden banki munkanap végén.

A készpénzforgalmat úgy lehetne bevonni a rendszerbe, hogy a pénztárgépek bevételét nap végén a pénztári zárás bizonylata alapján meg kellene osztani áfaalapra és áfára. Ez látszik a pénztár záráskor kinyert adatokból. A készpénzt a vállalkozó a saját bankszámlájára ennek megfelelően két tételben fizethetné be. Az áfaalapot a „normál\" pénzforgalmi bankszámlára és áfát az elkülönített bankszámlára. Az elkülönített bankszámlák pénzforgalmának tranzakciós illetékét drasztikusan csökkenteni kell, ez ugyanis az állam pénze, ennek kezelése után a vállalkozó ne fizessen többletadót.

Az elkülönített, bankoknál vezetett, értékpapírszámlaként is funkcionáló áfaalszámláról csak a 10032000 kezdetű kincstári számlákra lehetne utalni, adók, járulékok és kincstárjegyek formájában, tehát az állam továbbra is a pénzénél lenne. A vállalkozó pedig az áfapénzt az ilyen jellegű utalások esetében szabadon használhatná. Ha mégis ki akarja vonni az elkülönített bankszámláról az egyenleget, akkor csak NAV-engedéllyel teheti meg, például visszaigénylés esetén kiutalást kér a normál bankszámlájára.
A bankkártyás fizetések elszámolása nem lenne elkülönítve a rendszerben. A bankkártyás fizetési tételek kifehérítésére jelenleg nincs szükség, mivel forgalmuk a bankszámlakivonatokon jól nyomon követhető, és az online pénztárgépek adataival összevethető. Az unión belüli áfacsalások kezelése is megoldhatóvá válik az általunk javasolt áfakapu- és számlakapurendszerrel.

1. eset: az árut Magyarországról fiktíven Szlovákiába utaztatják, valójában Magyarországon feketén eladják, áfamentesen. A fiktív szállítást az ekáer ellenőrzi, a fekete-forgalombahozatalt az online pénztárgép alkalmazása visszatartja.

2. eset: bejön az áru Szlovákiából, az áfát valaki „lenyeli\", az állam nem jut a pénzéhez. Erre van az elkülönített bankszámla, mert onnan nem tudja felvenni a pénzt a vállalkozás, tehát nem tűnik el az áfa.

Példa a 2. esetre: Szlovákiából nettó 100 millió forint piaci értékű uht-tejet importál egy forgalmi adó elkerülésére spekuláló cég, áfamentesen. A bevallásában szabályosan levonható és felszámított áfa lesz, egyenleg az állam felé 0 forint.

Eladja a tejet az ABC-nek, 90 millió forint + 16,2 millió forint áfáért. Így lesz akciós a tej, piaci ár alatt. Az ABC utalja a pénzt, 106,2 millió forintot. Az ABC az átutalt áfát szabályosan levonásba helyezi.
A csaló cég az ABC pénzéből kifizet a szlovák szállítónak 100 millió forintot. Ezután 106,2–100,0 = 6,2 millió forint marad a bankszámláján. Ekkor a bankszámláról „eltüntetik\" (készpénzben felveszik vagy külföldre utalják) a 6,2 millió forintot. Ezután a céget eladják Orgován Bélának. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) 20-án bevallják a 16,2 millió forint fizetendő áfát, csak nem fizetik meg. A NAV elindítja a felszámolást. A felszámoló üres bankszámlát talál, így keletkezik a NAV behajthatatlan adókövetelése. Amennyiben az áfa az általunk javasolt elkülönített bankszámlán lenne, akkor ez az eset nem következhetne be.

A valóságban az ABC és a forgalmi adó elkerülésére spekuláló cég közé még több cég beékelődik, de ez csak zavarkeltés, hogy nehezebb legyen a NAV-nak megtalálnia a pénzt. A 27 százalékos áfakulcsú termékek esetében még nagyobb a profit, így a csalók előszeretettel választják Magyarországot tevékenységük helyszínéül. A lényeg, hogy az elkülönített bankszámlák esetében is lehet trükközni, csak a pénzt nem lehet a számláról eltüntetni, tehát a felszámoló megtalálja a 16,2 millió forint áfát, az államot nem éri kár. Az áfaellenőrzési rendszer így lesz zárt, mert mind a két típusú csalást lefedi valamelyik ellenőrzési rendszer.

A szerzők által kidolgozott és publikált áfakapu, számlakapu és speciális átutalási struktúra éves szinten 1000 milliárd forint többlet-adóbevételt biztosíthat a magyar államnak, amely a kifehérített és statisztikai forgalomban megjelenő számlaforgalom miatt akár 2,5-3 százalékos GDP-növekedést generálhat már a 2016. évben. E rendszeren keresztül könnyen beazonosíthatók a csomópontok, és kiszűrhetők az adócsaló központok, amelyek hatalmas károkat okoznak az állami költségvetésnek.

A rendszer bevezetését követően az áfarés hatalmas mértékben mérséklődhet Magyarországon. Az éves szinten beszedett 1000 milliárd forint többlet-adóbevétel tíz év alatt eléri Magyarország államadósságának közel felét. Ezt a technológiát adóbeszedési Szilícium-völgynek is nevezhetjük. A rendszer kiépítése minden EU-s ország elemi érdeke lenne, de elsőként Magyarországon vezethetnénk be. Ebben nagy szerepet kapnak a vezető kereskedelmi bankok is, amelyeknek többletbevételt jelenthet a megosztott kifizetés lebonyolítása, valamint ahhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások értékesítésére nyílik lehetőség.

A körhintacsalások megelőzése érdekében Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország és Szlovákia közösen fordultak az Európai Bizottsághoz, hogy engedélyezze számukra a fordított áfás adózás széles körű szuverén alkalmazási lehetőségét. Ezt a kérelmet az Európai Bizottság 2015 októberében megalapozottság hiányában elutasította.

Andrej Babis cseh pénzügyminiszter kezdeményezésére, Varga Mihály pénzügyminiszter támogatásával hosszadalmas küzdelem árán sikerült elérni, hogy 2016 januárjában az uniós pénzügyminisztereket tömörítő Ecofin tárgyalhatja azt a kérést, amelyben 10 ezer eurós értékhatárig termékkörtől függetlenül engedélyezni kérték a fordított áfás adózás bevezetését. Ezt Brüsszel várhatóan továbbra sem fogja támogatni, mert több európai uniós ország adórendszerével nem összeegyeztethető, valamint ennek engedélyezésével a csalók azokba az országokba tennék át székhelyüket, ahol a fordított áfás adózást nem vezetnék be teljes körűen. Marad tehát az áfakapu-megoldás, amivel nem lőnénk kapufát.

A 2008-as gazdasági válság egyik tanulsága, hogy az európai pénzügyi civilizációt az adóbeszedési hatékonyság növelésével, valamint felhőalapú informatikai és korszerű online fizetési rendszerekkel újra kell építeni. Tudomásul kell venni, hogy a piac nem mindenható. Az Európai Unión belül az állam akkor jó, ha erős, és nemzetgazdasági szinten akkor működik jól, ha – az ésszerűség határain belül – a tisztességes vállalkozások piaci versenyét innovatív eszközökkel, költségcsökkentéssel és az adóbürokrácia leépítésével támogatja.

A szerzők közgazdászok