Törött tükörből

Egymás mellé sodorta az idő a legáhítatosabb meg a legpogányabb ünnepet.

Add meg magad a karácsonynak, különben szétperegsz, mint régi gyöngysor fáradt fonálról, leszóródsz erről a kontinensről, ahol többé nem tart össze semmi. Emelj föl egy gyertyát, űzd el az összes árnyékot, érintsen meg a kétezer éve tartó pillanat, most született meg a Gyermek, és hogy milyen sorsra, arról majd jövő tavasszal ráérsz eltűnődni.