Szinglisorozás

Boldog világ lenne az, ahol csak olyasmi ellen tiltakoznak, ami nincs. Nálunk most éppen ez van.

Persze van az a cáfolhatatlan ellenzéki érv, miszerint a kormány tagadása egy feltáró jellegű beismeréssel ér fel, ami nem mentség a háborgók indulataira, de lelki, szellemi alapállásnak megteszi. Ez az attitűd jelent meg a sorkatonaságról szóló műbalhé kavarásában is. Kövér László nyilatkozata szerint katasztrofális hiba volt a sorkötelezettség eltörlése. Ám, ha már nyilatkozott, azt is hozzátette, hogy visszaállítani csak összeurópai döntés értelmében lehetne, egyetlen tagállam nem tudná megvalósítani. Szóval Kövér László bejelentette, hogy hazánkban nem állítják vissza a sorkötelességet, mire az ellenzék rettenetes ricsajt csapott, hogy ne állítsák vissza a sorkötelezettséget. Megjegyzem, az effajta „racionális” megnyilvánulások pont a sorkatonaságra voltak jellemzők. Ugyanakkor a sorkatonaság visszaállításának nagyon is közérdekű indokai lennének. Gondoljunk bele: honvédség hiányában ki fogja Mészáros Lőrinc birtokairól betakarítani a termést? (A rabokat már elhappolta az L. Simon.) Egyébként a néphadsereg kukoricatörésben, de különösen cukorrépa-kapkodásban a legszuperebb NATO-haderőt is messze felülmúlta. (Arra kellett gondolnunk, hogy aknát szedünk.) Konklúzióként annyit mondhatunk: azért a megszüntetett hadseregért nem volt kár, de ennél a jelenleginél, lehet, még az is jobb volt.