Iskola tegnap és ma

A szülők képviselőjének a szombati pedagógustüntetésen elhangzott (gyász)beszéde.

Annak idején Lajos bácsinak már nem kellett az osztálytermi kályhába befűtenie, mert akkor vezették be a gázt az iskolaépületbe. Ma már gáz van minden iskolában. Persze csak akkor, ha nem zárták el a csapot.

Annak idején a tisztasági csomagunkba törülköző, szappan és zsebkendő dukált. Most azt kérdezték szülőin, hogy ki hány mosdókagylót és WC-csészét tud beszerezni.

Annak idején anyukám bonbont és kávét csomagolt pedagógusnapra. Most a fiam osztályfőnöke előzetesen felhívta a figyelmet, hogy táblatörlő szivacsot és pár filctollat jól tudna hasznosítani. A történelemtanár is nagyon örült, hogy meglepetésre nem a Csemegi-kódex hasonmás kiadását kapta meg, hanem a pedagógus etikai kódex öltözködésre vonatkozó fejezetét félbőr kötésben.

Annak idején Lajos bácsi lefestette a focikaput, de hálót nem rakott rá, mert azt csak elhasználnánk. Ma az iskolaigazgatók kapnak bankkártyát, de pénzt nem kapnak rá, mert csak elhasználnák. De a mai helyzet nem csak a pénzről, illetve a pénz hiányáról szól. Annak idején például nem voltak tartós tankönyveink. De azért Visegrád soha nem került át a Duna bal partjára.

Annak idején az iskolaépületet érintő nehezebb döntésekben az igazgatónk kikérte fontos emberek véleményét: az úttörőcsapat vezetőjéét, a KISZ-titkárét, különösen kényes ügyekben pedig Lajos bácsiét, a pedellusét. Ma a Köznevelési Kerekasztalhoz többek között a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, a Kárpátaljai Családszervezetek és a Honvédelmi Minisztérium képviselőit is meghívták.

Annak idején Ili néni, az alsós tanárunk nem hallott még az életpályamodellről. Igaz, ő már özvegy nyugdíjas volt, és több kollégájával élt együtt a kerület által a tanároknak biztosított albérleti házban – viszont nem kellett engedélyt kérnie, hogy a nyugdíjkorhatár után taníthasson. Annak idején én intőt kaptam, ha az iskolaépületben rohangáltam. Most a fiam dicsérőt hozott haza, mert jól teljesítette a napi folyosói tornaóra keretében a Cooper-tesztet.

De persze annak idején sem volt minden fenékig tejfel. Emlékszem, a legrosszabb élményem az iskolából az volt, amikor hosszú órákon át írtam történelemből a házi feladatomat a demokráciáról, és olyan jól sikerült, hogy Viktor bácsi, a tanárunk azt mondta: „nem életszerű, hogy nem külső források” álltak mögöttem.

A mi osztályunkból annak idején többen jártunk be biciklivel. De soha nem toltuk túl a biciklit az iskolán. Annak idején ha azt mondta valaki, hogy felállt az iskolában a PÖCS, a hajam égnek állt. Na jó, most is – amióta vannak Pedagógus Önértékelési Csoportok. Pedig van, aki már a PÖCS-öt is BECS-ben tartja. Annak idején a tanító nénink tiltotta, hogy bárkit kizárjunk a közösségből és klikkesedjünk. Ma erről a kőleves meséje jut eszembe Megkaptuk a Klik-kondért, és hogy úgy tűnjön, mintha lenne benne valami, kaptunk hozzá néhány követ is.

Mi pedig szülőként, tanárként továbbra is hordjuk a kondérba a hozzávalókat, próbáljuk fenntartani a látszatot, hogy van ebéd – de kívülről nem látszik, hogy mennyi keserűségünk fő bele a levesbe, és a végén ezt a levest a gyerekeink eszik meg.

Fazakas Gergely, szülő