Buktatni készülő pedagógusok?

Pukli István mintha nem csak a közoktatás képviseletét tartaná szem előtt.

Ezzel azonban van némi probléma. Hiába hangoztatta Pukli, hogy a felmérések szerint nemcsak a társadalom, hanem a Fidesz szavazóinak többsége is mögöttük áll, ez addig lesz így, amíg az utóbbiak azt nem érzik: a megmozdulások valódi célja a kormánybuktatás. S míg először ezt csak a kormánypárt igyekezett így beállítani, addig újabban a tiltakozások hangadói is mindent megtesznek azért, hogy ezt az értelmezést erősítsék. Ha Pukli István valóban a közoktatásban dolgozók érdekeiért száll síkra, akkor követeléseinek élén a felesleges bürokratikus terhek csökkentésének kellene állnia. S ha már mindenáron bocsánatkérést vár a szféra nevében, akkor több korábbi kormányfőnek, oktatásért felelős miniszternek is ott lenne a helye a szégyenpadon.

Pukli Istvánnak természetesen szíve joga, hogy akár politikai karrierben gondolkodjon. Ha azonban a pedagógusok mozgalmának egyik meghatározó alakjaként kelt ilyen látszatot, azzal sokat kockáztat. És nem csupán azt, hogy elbizonytalanítja mindazokat – köztük a tanárok egy részét is –, akik nem akarnak a kormány gyengítéséhez asszisztálni (akár mert maguk is kormánypártiak, akár csak azért, mert nem ebben a koordináta-rendszerben gondolkodnak, és nem kívánnak eszközzé válni egy politikai játszmában). Ennél több forog kockán: a hazai civil társadalomba vetett, amúgy is meglehetősen törékeny bizalom. A pedagógusok fellépését sokan azért üdvözölték, mert valódi civil kezdeményezést láttak benne, amelynek elsődleges célja a közoktatás siralmas helyzetének javítása. Ha viszont öncélú politikai akció látszatát kelti, azzal csak azt a régi tanulságot igazolja vissza, hogy Magyarországon elképzelhetetlen konkrét ügyek melletti, a közérdeket szem előtt tartó társadalmi kiállás, mert mindent a szűkebb politikai érdekek határoznak meg. Ez pedig egyértelműen a kormány malmára hajtaná a vizet, amely régóta úgy tartja, hogy a „civilek” kizárólag a baloldali-liberális ellenzék előretolt ékei lehetnek – leszámítva persze a kormánypárti civileket, akik szintén politikai érdeket képviselnek, csak éppen a „helyes” érdeket.

A pedagógusok mozgalmának tehát el kellene döntenie, a közoktatás helyzetének jobbításában érdekelt, vagy kormányt akar buktatni. A kettő együtt nem megy. Elvileg mehetne ugyan, de messze még az az idő, mire másik kormány lesz Magyarországon. Normálisan működő oktatási rendszerre viszont addig is szükség volna, ahogy jó értelemben vett civil társadalomra is.