Jelentés a III. világháborúból

Ez a harc nem területekért, hanem a tömegek agyának átprogramozásáért folyik.

Egyre népszerűbbek az utóbbi időben egy új nagy háborúra vonatkozó jóslatok. Mind többször idézik a már elhunyt bolgár jövőbelátót, Vangát, aki szerint a világ mindaddig a katasztrófa peremén egyensúlyoz majd, amíg nem bukik el Szíria, akkor aztán kitör a világháború. Ezt a látomást még 1978-ban osztotta meg a világgal, majd a halála előtt egy „nagy muszlim háborút” látott, amelynek következtében 2043-ra az arabok veszik át a hatalmat a keresztény Európában. A neves orosz asztrológus, Pavel Globa 2014 márciusára tette még 2009-ben a harmadik világháború kitörését, amikor is megkezdődik a határok globális átszabása, és eszkalálódnak a katonai konfliktusok.

Napjaink Európája valóban zavaróan emlékeztet a száz évvel ezelőtti, az I. világháború kitörése előtti kontinensre. Az ukrán válság ismét közelünkbe hozta a háborút, megérintett bennünket a bizonytalanság érzése, a Krím elcsatolása sok tekintetben a hidegháborút idézve élezte ki Oroszország és a Nyugat viszonyát. A kényelembe süppedt Európát ezután a muzulmán menekültek és migránsok áradata sokkolta, Szíriában vészesen összegabalyodtak a frontvonalak, s több évtized után a NATO egyik tagja lőtt le egy orosz gépet. A jövőt sötéten látók érveit erősíti a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) friss jelentése is, amelyből kiderül, hogy négyévnyi hanyatlás után, tavaly világviszonylatban ismét emelkedtek a katonai kiadások. Összesen 1676 milliárd dollárt költött a világ katonai eszközökre, s a növekedés a leginkább szembetűnő Közép- és Kelet-Európában, Szaúd-Arábia esetében, valamint Ázsiában.

Lassan ott tartunk, hogy a világ közérzete rosszabb, mint a hidegháború idején volt. Nem véletlenül, hiszen akkor két jól kiszámítható tábor állt szemben egymással, s a kölcsönös elrettentés miatt nem nagyon lehetett tartani egy újabb világégéstől. Viszonylag stabil volt a helyzet az ezt felváltó egypólusú berendezkedés idején is, amelyben a világ csendőreként az Egyesült Államok tartotta fenn a rendet.

De lassan ennek a korszaknak is vége. Amerika immár nem képes egyedül diktálni a tempót, s regionális szinten jó ideje, de ma már globálisan is ambiciózus feltörekvő hatalmakkal kell szembenéznie. Változnak az erőviszonyok, a régi egyensúly már megbillent, az új pedig még nem alakult ki. Nagyhatalmi rivalizálás jellemzi ezt az átmenetet, amelyben egyik ország sincs domináns helyzetben, s mindenki a jobb pozíciókért küzd, a hidegháborúval ellentétben pontosan meghatározott szabályok nélkül. Ez eleve bizonytalanságot feltételez, amelyet csak növelnek az aszimmetrikus viszonyok következtében előtérbe került módszerek, köztük a hibrid háború. A bizonytalanságot csak felerősíti a média, amely akarva-akaratlanul maga is a nagyhatalmi helyezkedés része, pontosabban az esetek többségében eszköze. Ebben a hektikus helyzetben nagyobb az esélye a kisebb-nagyobb háborúk kirobbanásának, ami nem jelenti azt, hogy újabb világháború küszöbén lennénk. Írásunk elején Nostradamus követőit citáltuk, de most megnyugtatásul idézzük az egyiptomi jósnőt, Dzsoj Ajadot is, aki meg van győződve arról, hogy nem lesz semmilyen harmadik világháború. Mint elmondta, nyomon követi a Föld csillagászati térképének minden módosulását, s abból nem olvasható ki egy, az erőszak tömeges alkalmazásával kapcsolatos háború.

A politológusok és biztonságpolitikai szakértők többsége is úgy véli, a világ egészen más harcoknak néz elébe, s többek között az információs térben és a gazdasági szférában folynak az igazi, ha nem is véres, de vérre menő küzdelmek. Ezt a háborút nem fegyverekkel, hanem a médiában vívják. Ezért a kibertér feletti ellenőrzés már legalább olyan fontos, mint az atommonopólium. A legfontosabb küzdelem ugyanis jelenleg az emberek agyáért, a szavakért, azok jelentésének meghatározásáért folyik. Ennek az új háborúnak valójában már csak bábjai az államok. Vezérlő marsalljai az úgynevezett globális piac főszereplői. Ennek az elitnek az érdekei, a globális piac logikája határozzák meg a katonai és az információs térben zajló hadműveletek célkitűzéseit.

Alighanem Roosevelt, Churchill és Sztálin voltak az utolsók, akik a dominanciáért versenyezve nemcsak a nemzet és az uralkodó elitek érdekeit követték, de saját elképzelésüket is érvényesíthették. A modern korban a globális dominanciáért folyó küzdelem már személyek, államok és nemzetek felett dúl, nem területekért, hanem a tömegek és elitek tudatának irányításáért. Az átprogramozás már tart egy ideje, s eredményeként az ellenfelet nem fizikailag semmisítik meg, „csupán” diszkreditálják. Nem bombázzák le, nem lövik szét. Az új atombomba az információtechnológia-cégek kezében van. Ebben a háborúban nem legyőzni kell az ellenséget, hanem túljárni az eszén. Ha úgy tetszik, a harmadik világháború tehát már javában zajlik.