Ennyi egy emberi lény virtuális lenyomata a magyar interneten. Ezt szomorúnak találtam, függetlenül a köztévé állapotától. Nem tudom, mit tesz hozzá ez a jelenség a közélethez, mit javít a köztévé színvonalán, a politika hozzáállásán, az olvasók tájékozottságán. Nem tudom, jó-e bármi másra, mint amire most használjuk: arra, hogy röhögjön az internet.
Persze lehetséges, hogy az én túlérzékeny (női?) nézőpontomnak semmi helye a magyar közéletben, amely továbbra is férfiak által uralt terep. Egy férfi kollégám ki is igazított már tegnap, mondván, hogy ez valóban nem igazságos, de végül is „ő vállalta”, mármint Meszes Boglárka és mindazok, akik a köztévénél dolgoznak, számíthatnak rá, hogy ömleni fog rájuk – hogy a Magyar Művészeti Akadémia friss életműdíjasát, Pap Gábort idézzük – a trágyalé. Az ősmagyar ezotéria iránt elkötelezett művészettörténész szerint ez azért van, mert nem a táltost követjük, hanem hamis bálványokat, mint a Nobel-díj meg az Oscar-díj. Ezt az eszmefuttatást is minősíthetném, de inkább kihagyom. Csak az jutott róla eszembe, hogy milyen szép is lenne, ha minél többen leszállnának a küldetéstudat magas lováról, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem a táltos és a hamis bálványok küzdelme zajlik Magyarországon, hanem a társadalom elég nagy része szenved úgy általában a rosszindulat influenzájában. Igaz, hogy holmi mitológiai harcoknál ez kevésbé emelkedett állapot. Cserébe viszont kellemetlen, tartós – és nem fog katarzishoz vezetni soha.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!