Nem inkább nekik kellett volna szolidarizálni velünk, amikor egyedüliként próbáltuk teljesíteni vállalt kötelezettségünket, igyekezvén feltartóztatni a bevándorló tömeget? Akkor lett volna szükség közös fellépésre, olcsóbban ússza meg mindenki. Új tagállam felvételét bármelyik ország egyedül is megvétózhatja, ezek után ahhoz nincs joga, hogy országnyi idegen kultúrájú, beilleszkedni nem is akaró sokaság térhódításának ellenálljon? Szolidaritás? – rossz vicc. A baloldali EP-képviselők másik kifogása az, hogy ily módon is hálásnak kell lennünk azért a támogatásért, amelyet az uniótól kapunk. Kétségkívül szép summát könyvelhetünk el, de az unió jól felfogott érdeke, hogy az újabb csatlakozókat felzárkóztassa, nem pusztán szívjóságból osztogatják a pénzt. S ha ők nem is, mi okkal-joggal érezhetjük úgy, hogy a mostani támogatás valójában szerény kárpótlása annak, amit majd száz esztendő alatt lenyúltak tőlünk. Két világháború után is velünk fizettették a háborús jóvátételt, sőt még a veszteseknek is fizethettünk.
A demokratikus és szabad Nyugat jóléte jelentős mértékben a mi nyomorunkból táplálkozott, ezt felismerni nem, beismerni nehéz. S van még a haza kufárainak egy utolsó, döntő érve: ezt várja tőlünk az unió. És ez borzasztó! Hajdan a „komintern” azt várta tőlünk, hogy vegyünk részt Csehszlovákia megszállásában, egy emberöltővel később a NATO meg azt, hogy legyünk részesei Irak legyőzésének.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!