Hét nap telt el azóta, hogy ünnepélyes keretek között felavatták az MTK új otthonát, és a csapat immár a nettó 7,25 milliárd forintnyi közpénzből felépített új Hidegkuti Nándor Stadionban játszhatja hazai találkozóit. Egy biztos: a kék-fehérek mindenképpen megérdemelték, hogy az omladozó, lassan műemlékké nyilvánítandó építmény helyett egy korszerű, a nemzetközi előírásoknak megfelelő stadionjuk legyen.
Ugyanis Magyarország egyik legpatinásabb klubjáról van szó. Éppen ezért dühítő mindaz, ami az új stadion építése kapcsán lezajlott. Kezdve azzal, hogy érthetetlen, miért kellett az elmúlt évek átlagnézőszáma alapján – az adatok nyilvánosak! – hazánk legkisebb szurkolótáborának az eredetileg elgondolt aréna helyett egy jóval nagyobbat építeni. Pontosabban nagyon is érthető, hiszen az állam pénzéről van szó, és innen nézve tényleg mindegy, vajon öt-, hat- vagy esetleg hétmilliárdért fog az ürességtől kongani. Ne legyen igazam, de félő, hogy a valóságtól elrugaszkodott belépőárak több olyan szurkolót is elriasztanak majd, aki esetleg még kíváncsi lenne a csapat bajnoki szereplésére. Így viszont hiába vizionálnak a klubvezetők a következő szezonra négyezres nézőszámot. Utóbbi – sajnos – akkor megvalósul meg, amikor a felcsúti Pancho Arénában is rendszeresen telt ház lesz a jelenleg a másodosztály középmezőnyében vitézkedő Puskás Akadémiánál.
Hogy a stadion két alapvonala mögött nem egészen nyolcméternyire betonfal húzódik, végül is ízlés dolga. Van, akinek tetszik az effajta újítás, van, akinek nem. Kétségtelen tény viszont, hogy akusztikailag olyan hatást kelt, mintha tömegek szurkolnának a jelen lévő maroknyi drukker helyett. A falak bizonyára akkor is ragyogóan vezették a hangot, amikor a két nagy kijelzőn éppen Michelle Wild foglalatoskodott üzemi próba címén. A megnyitón a humorra érzékeny kék-fehér ultrák egy molinón idézték fel a felnőttfilmek világában maradandót alkotó művésznőt, érzékeltetve, mi vár itt a vendégcsapatokra.
Az sem lepett meg igazán senkit, amikor kiderült, hogy az utolsó pillanatban majd egymilliárddal nőttek a költségek, mégpedig liftek, LED-es világítás és ehhez hasonló tételek miatt. Ám az már igenis szegénységi bizonyítvánnyal ér fel, hogy a napvilágra került új költségvetés szerint a mozgássérültek számára építendő tribün kialakítását elhalasztották. Ez egy olyan elnöknél se lenne dicséretes, akinek semmi köze a mozgáskorlátozottakhoz, ám Deutsch Tamás esetében egyenesen vérlázító. Ugyanis ő a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke…
Ez persze nem az első és vélhetően nem is az utolsó probléma, amelyet az elnök úr egy vállrándítással elintéz. Mert hirtelen arra sem emlékezett a megnyitó előtti estén, hogy alig két hónapja a Bajnokok Ligájában vitézkedő, legerősebb összeállítású Sporting Lisboát ígérte a szurkolóknak. Amikor a sokat szidott sajtó rájött arra, hogy a portugál élgárdának ugyanazon az estén hazai kupameccse is lesz, a klub szánalmas magyarázkodásba kezdett, próbálva menteni a menthetetlent. Ugyanis 5900 forintot elkérni a Sporting ifjúsági tagozatáért több mint pofátlanság. Azt most hagyjuk, hogy az MTK felnőttcsapata ellene sem tudott győzni – vélhetően a legtöbb magyar csapat így járt volna –, ám az talán elvárható lenne a klubvezetéstől, hogy kárpótlásul felajánljanak a becsapott szurkolóknak egy ingyenes meccset. Bajnokit vagy kupameccset, édes mindegy. Csak úgy, gesztusként.
Már hét nap telt el a megnyitó óta, de nem történt semmi. Mint tudjuk, az ígéret szép szó… Ám egy másik mondás szerint – amelyet az MTK vezetői láthatóan jobban ismernek – a szó elszáll. Ahogy egy idő után a bizalom is.
