Úgy emlékszem, előbb került a kezembe Napló, mint a Dörmögő Dömötör. Veszprém szülötteként ez nem meglepő: családom előfizette a lapot, így minden reggel ott találtam a nappaliban, és már kiskoromtól bele-belelapozgattam. Igaz, a későbbiekben is leginkább csak a Garfieldra és a napi faviccre vetettem egy pillantást a lap végén, na meg arra, hogy a megkérdezett utca emberei között van-e éppen ismerős. (Azóta persze már tudom, ez a műfaj kitalált személyekkel is működik. A szakma finomságai!)
Mindenesetre már akkor sem volt kérdés számomra, amit Budapesten sokan mintha elfelejtenének: nem csupán országos média létezik, a helyi lapok is éppolyan fontosak az állampolgárok életében, és sokszor jóval inkább ezeket fogyasztják, mint mondjuk a Népszabadságot. A fővárosi szalonokkal szemben ugyanakkor Orbán Viktor mindig is tudta ezt: nem véletlen, hogy nem a Fejér Megyei Hírlapot tették a földdel egyenlővé egyik napról a másikra. És nem véletlen az sem, ami most a helyi lapok piacán történik: a központosító kormány már rég rájött, mekkora hatalom rejlik ezekben az újságokban.
Ezért is lehet, hogy a karácsonyi Orbán-interjúban sem a tartalom volt a legérdekesebb, és átírását sem szimpla sajtóetikai vétségként vizsgáljuk. Persze azóta a Fejér Megyei Hírlap elbocsátott újságírói, Klecska Ernő és Hajnal Csilla is elmondták a Mandinernek, jogosan: ez nem egy vicclap, nem megengedhető, ami történt. Amellett elég egyszerű fricskákról van szó, tartalmilag sem túl érdekesek. Annál inkább az interjú ténye és az átírás következményei.
A Mészáros Lőrinchez közeli Opimushoz került helyi lapokban nem volt meglepő a karácsonyi Orbán-interjú. A kormányfő előszeretettel nyilatkozik a házon belülivé lett médiának: így volt ez a Világgazdaságnál s most egyszerre számos újsággal.
Gondoljunk csak bele: ma, amikor a miniszterelnök nem teszi ki magát kritikus újságírói kérdéseknek, mekkora szó, ha egy lapnak nyilatkozik. Az országos sajtó már azt is címlapon hozza, ha egy mondatát sikerül elkapni a parlamenti folyosón. Hát, a Fejér Megyei Hírlap most megkapta az interjút: megküldte a központ. Csak bele ne merjenek nyúlni!
A Népszabadság vesztesége „el is viszi a vidéki napilapok nyereségét. Ezért nincs a Mediaworks megyei napilapjainál fejlesztés, méghozzá semmilyen fejlesztés. [ ] A megyei lapoknál dolgozó kollégák most egyszerre félnek és reménykednek, ellenben egyáltalán nem hullatnak krokodilkönnyeket a Népszabadságért” – írta a baloldali lap beszántásakor Bayer Zsolt, ki tudja, melyik kollégától véve értesüléseit. Mindenesetre most megkapják azt a fejlesztést! Itt a válasz félelmeikre és reményeikre: a központ küldi, amit kell, ők pedig tegyék ki, aztán terítsék a népnek, ennyi a feladatuk. Vajon Bayer Zsolt a szakma csúcsának gondolná, ha publicisztikáit a központból küldenék, s neki csak továbbítania kellene?
A helyi lapokért való aggodalom álságossága nyilvánvaló. A fővárosi elit nem tudja, kik ezek az újságírók, nem tudja, mik a helyi problémák, nem is nagyon figyel az ottani kollégákra. Ők csak addig érdekesek, amíg rendben terjesztik, amit kell. Ha nem, hát a központ majd fentről megmondja, hol kell tisztogatni. A Mandiner-interjúból tudhattuk meg azt is: a kötelezően átvett központi anyagok száma nőtt, „értekezleten elhangzott, hogy pozitív híreket kell inkább közölni”. Ennyire érdekli az új tulajdonost, illetve a Magyar Időktől érkezett stábot a vidék, a helyi újságírás. Nem csoda, hogy azóta az elbocsátások mellett önkéntes távozásokról is hallunk: Czinki Ferenc a függetlenség leépítését, koncepciós eljárást emlegetett, s nem ír többet a Fejér Megyei Hírlapba. S a kollégáknak sincs már miben reménykedniük: csak félnek, ahogy Bayer Zsolt írta.
