A Népszabadság vesztesége „el is viszi a vidéki napilapok nyereségét. Ezért nincs a Mediaworks megyei napilapjainál fejlesztés, méghozzá semmilyen fejlesztés. [ ] A megyei lapoknál dolgozó kollégák most egyszerre félnek és reménykednek, ellenben egyáltalán nem hullatnak krokodilkönnyeket a Népszabadságért” – írta a baloldali lap beszántásakor Bayer Zsolt, ki tudja, melyik kollégától véve értesüléseit. Mindenesetre most megkapják azt a fejlesztést! Itt a válasz félelmeikre és reményeikre: a központ küldi, amit kell, ők pedig tegyék ki, aztán terítsék a népnek, ennyi a feladatuk. Vajon Bayer Zsolt a szakma csúcsának gondolná, ha publicisztikáit a központból küldenék, s neki csak továbbítania kellene?
A helyi lapokért való aggodalom álságossága nyilvánvaló. A fővárosi elit nem tudja, kik ezek az újságírók, nem tudja, mik a helyi problémák, nem is nagyon figyel az ottani kollégákra. Ők csak addig érdekesek, amíg rendben terjesztik, amit kell. Ha nem, hát a központ majd fentről megmondja, hol kell tisztogatni. A Mandiner-interjúból tudhattuk meg azt is: a kötelezően átvett központi anyagok száma nőtt, „értekezleten elhangzott, hogy pozitív híreket kell inkább közölni”. Ennyire érdekli az új tulajdonost, illetve a Magyar Időktől érkezett stábot a vidék, a helyi újságírás. Nem csoda, hogy azóta az elbocsátások mellett önkéntes távozásokról is hallunk: Czinki Ferenc a függetlenség leépítését, koncepciós eljárást emlegetett, s nem ír többet a Fejér Megyei Hírlapba. S a kollégáknak sincs már miben reménykedniük: csak félnek, ahogy Bayer Zsolt írta.
