Nők és férfiak

Kunhalmi Ágnes kilőtte magát a világűrbe szilveszterkor, és meghódította a kozmoszt.

Lássuk be, a politika az erős gyomrú hazudozók ideális terepe, az idealista, nyafogó értelmiségi, alkalmankénti utcai harcos útja az osztályhatalomig csupán gyöngécske illúzió. Nos, így szerettem meg én Kunhalmi Ágnest. Azért is van persze, mert túlfejlett az animám. When I was Jung, tenném még hozzá, de ez majdnem túlzás. Aztán jöjjön egy rövid átmenet nő és férfi között, ez a Fekete Teri álnevű. Ezzel sincs baj, mindenki azt csinál magával, amit akar, megmondták a feministák is, az én testem. Ez persze nem pontosan így van, de ez egy másik merengés. Istenről, mondjuk. No de ez a Terry Black lebuzizta a Vona Gábort. Akinek egyszer én írtam egy nyílt levelet a Magyar Nemzetben, mert meguntam, hogy a közös nevezőnk (Hamvas Béla) mentén és ellenére neki Haynau a haverja, nekem meg a Damjanich, a szerb, aki kizárólag magyarul értekezett a feleségével, egészen a búcsúleveléig. Meg egyébként sem értek vele egyet sok mindenben, sőt. De hadd mondja, ezt Voltaire óta tudjuk. Az se szentírás, de legalább maga a szabadság. És az is valami.

A Vona Gábor szexuális szokásai viszont magánügyek. Ha így, ha úgy. Amíg nem lesz kötelező, ahogy a nép mondja itten falun. Úgy jött ez csak ide a fejembe, hogy azt olvasom, a Vona Gábor népszerűsége kifejezetten nőtt a lebuzizás óta, különösen a férfiak között. És ebből nem azt a következtetést vonnám le hirtelen, hogy férfitársaim szimpátiája rohamosan megnövekedett volna az azonos neműek iránt. Sőt, Kunhalmi Ágnes is egyre jobban tetszik nekünk. Ahogy lemállik a smink. Így jött hát el az új esztendő, de mindennél sokkal fontosabb, hogy egyszer csak felbukkant egy fiatal harcos és belépett a barátom konyhájába, ahol éppen ültünk. Lápon, mocsáron át jött, mint mi is régen. Éppen az édesapjáról beszélgettünk, akit Cseh Tamásnak hívnak. Kapott enni, inni. Újratermelődünk.