Obama felperzselt földjei

Mennyit ér az a Nobel-békedíj, amelyet megelőlegezve osztanak ki?

Átlátszó – ez a szó írja le a legpontosabban Barack Obama intézkedéseit azt követően, hogy kénytelen volt elfogadni, nem a párttársa foglalja el a helyét az ovális irodában. A leköszönő amerikai elnök utolsó lépései ugyanis egyértelműen arra irányultak, hogy minél inkább megnehezítsék a ma hivatalba lévő Donald Trump munkáját.

Alig telt el egy hét az elnökválasztás után, az amerikai képviselőház máris megszavazta az Irán elleni szankciók meghosszabbítását, és újabbakat vetett ki Szíria ellen. Az előbbiek az energetikai és a védelmi iparra, valamint a bankszektorra vonatkoznak és az a céljuk, hogy megakadályozzák Iránt abban, hogy atomfegyvereket fejlesszen ki. Ennél is súlyosabbakat foganatosítottak Szíria ügyében, pontosabban bárki és bármely ország ellen – beleértve Oroszországot és Iránt –, amely pénzügyi, dologi vagy technológiai segítséget nyújt a damaszkuszi kormánynak. Ezután újabb intézkedés következett: decemberben enyhítették a szíriai lázadóknak való fegyverszállításra vonatkozó korlátozásokat, így a zendülők a jövőben jóval könnyebben juthatnak vállról indítható légvédelmi rakétarendszerekhez.

Az orosz külügyminisztérium azonnal ellenséges cselekedetnek minősítette ezt a lépést, ami nem is véletlen, hiszen ezek a fegyverek már komolyan veszélyeztetik az orosz harci repülőgépeket és a katonai személyzetet. Ehhez képest már csak semmiség, hogy egy hete újabb büntetőintézkedéseket foganatosítottak Szíria ellen, most magas rangú tisztek javait zárolták Amerikában, és megtiltották a saját állampolgáraiknak, hogy tranzakciókat bonyolítsanak le velük. A fenti intézkedések különösen visszatetszők annak fényében, hogy a szíriai kormányerők éppen most, Aleppó visszafoglalása után fordulnának az Iszlám Állam ellen. Miközben Palmüra visszavételéért óriási erőket mozgósítanak, Dajr ez-Zaurnál a dzsihadisták elvágták a várostól az utolsó utánpótlási vonalat, a repteret. A városban rekedt százezer civil, a repülőtérért ezekben az órákban is élet-halál harcot vívnak a kormánykatonák a többszörös túlerőben lévő terroristákkal. Tényleg jó ötlet felfegyverezni ilyenkor a szíriai kormány ellen lázadó fegyvereseket? Kinek használ ez?

Különösen jellemző, hogy a fegyverkorlátozások enyhítésével kapcsolatos döntést már nem a Nobel-békedíjjal kitüntetett Obama-adminisztrációnak kell teljesítenie, hanem Donald Trump számára tették kötelezővé, akiről köztudott, hogy kampányában jóval békülékenyebb hangot ütött meg Szíriával, mint elődje. Nem nehéz észrevenni, hogy Obamáék célja az elmúlt hónapokban az volt, hogy minél inkább szűkítsék Trump Szíria-politikájának mozgásterét.

Oroszország sem maradhatott ki a sorból. December végén Washington több orosz személlyel és intézménnyel szemben is szankciókat vezetett be az állítólagos orosz hackertámadások miatt, 35 orosz diplomatát pedig kiutasítottak az Egyesült Államokból. Az amerikai kormányzat szerint ugyanis a hackertámadásoknak az volt a céljuk, hogy befolyásolják az elnökválasztások kimenetelét, ezért az amerikai pénzügyminisztérium feketelistát tett közzé, amelyen konkrétan megnevezte azokat a személyeket, akik ellen az említett intézkedéseket hozták. Azóta több szakértő is kifejtette, Obama lépései mögött egyértelműen az a szándék rejlik, hogy megnehezítse az Oroszországgal megint csak békülékenyebb Trump dolgát a következő időszakban.

Nem túl elegáns lépések ezek egy Nobel-békedíjastól. Valaha olyan emberek kapták ezt a kitüntetést, mint Henry Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója, George C. Marshall, a híres, róla elnevezett tervért, segélyprogramért, Martin Luther King az emberi jogok képviseletéért, vagy akár Teréz anya a szegényekért, a betegekért, az elesettekért folytatott áldozatos munkájáért. Ehhez képest Obamát „a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért” tüntették ki. A megelőlegezett kitüntetés után néhány évvel az Egyesült Államok által támogatott szíriai lázadók már a fogukkal harapták szét a kormánykatonák kitépett szívét a kamerák előtt, máskor pedig egy tizenkét éves kisfiút fejeztek le nagy büszkén. Íme, ennyit ér egy megelőlegezett jutalom.

Valaha a háborúkban alkalmazták a felperzselt föld taktikáját, amelynek lényege, hogy a hadsereg mindent elpusztít, ami az ellenségnek hasznos lehet, hogy hátrányt okozzon neki. A „népek közti együttműködésért” kitüntetett Obama intézkedései vészterhesen ezt a attitűdöt idézik föl: mindenáron megakadályozni utódját abban, hogy az éles fordulatot hajtson végre Amerikai külpolitikájában. Ha arról lenne szó, hogy egy leköszönő amerikai elnök – amennyiben ez irányú erőfeszítéseit siker koronázza – a világot ezáltal egyértelműen jobbá, biztonságosabbá és élhetőbbé teszi, az a politikus valóban megérdemli a Nobel-békedíjat. De ő sem megelőlegezve, hanem csakis utólag.