Kit érdekel, hogy az egyiptológusok már megint sírkamrák után kutatnak a Királyok völgyében? Ha be akarnak kerülni a hírekbe, sokkal nagyobb szenzációval kell előállniuk. Nyilvánvaló ostobaságokat persze nem nyilatkozhatnak; hiába szólna nagyot, ha meglebegtetnék, hogy a kis zöld emberkék építették a piramisokat, ilyen kijelentést komoly tudós nem engedhet meg magának. Olyan sztorival kell előjönni, ami akár igaz is lehet, és egy-két húzónév is szerepel benne.
A Torinói Műszaki Egyetem szakemberei, akik a hónap végén kezdik átfésülni Tutanhamon sírkamrájának környékét, egész ügyesen oldották meg ezt a feladatot. Megpróbálnak óvatosan fogalmazni: arról beszélnek, hogy fogalmuk sincs, mit fognak találni. Végül mintegy mellékesen azt is megjegyzik, hogy a legnagyobb siker az lenne, ha rábukkannának Tutanhamon édesanyjának, Nofertitinek a sírkamrájára. És ez a kulcsmondat. Erre már felkapják a fejüket a szerkesztők. Nézzük csak, milyen címekkel tálalják a kutatásról szóló beszámolóikat a világ nagy lapjai: „A XXI. század legnagyobb felfedezése”; „Tutanhamon sírkamrája rejti Nofertiti maradványait?”; „Végre megtalálhatják Nofertiti sírját”.
Az ötlet, hogy a királyné Tutanhamon sírkamrája közelében nyugodna, nem teljesen légből kapott, de csak egy feltételezés a sok közül. Annak ellenére, hogy az ókori Egyiptom legismertebb uralkodói közé tartoznak, rengeteg a fehér folt az élettörténetükben. Nofertiti Ehnaton fáraó első számú felesége volt, mellszobra a világ egyik legismertebb műalkotása. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Ehnaton volt Tutanhamon édesapja, és ebből egyesek arra következtetnek, hogy a fiatalon elhunyt fáraó édesanyja Nofertiti lehetett. Ezt a lehetőséget azonban az utóbbi évek kutatásai cáfolni látszanak. Valószínűbb, hogy Tutanhamont Ehnaton valamelyik másik arája hozta világra. Ennek tükrében tényleg szenzáció lenne, ha a királyné földi maradványai mostohafiáéi mellől kerülnének elő.
Ilyen apróságokon azonban nem szabad fennakadni. Tutanhamonnal és Nofertitivel sok mindent el lehet adni. Hiába mondják el az egyiptológusok minden lehetséges fórumon, hogy a legígéretesebb kutatásoknak semmi közük a két ókori „celebhez”, amíg az olvasó Nofertitiről akar olvasni, addig a lapok Nofertitiről írnak. Ráadásul nem csak az archeológusoknak jönne jól a királyné sírjának megtalálása, a gyengélkedő egyiptomi turizmusnak is lendületet adhatna. A kairói kormánynak tehát elemi érdeke, hogy a sajtó napirenden tartsa az ügyet.
Nem csoda, ha az ókor történelmében járatos olvasók egy része rosszallóan ingatja a fejét a Nofertiti sírjának megtalálását taglaló híreket látva. De ne legyünk túl szigorúak. Az egyiptológusok nagyon erős ligában játszanak. Olyanban, ahol lakható idegen bolygókról, rákgyógyszerekről és náci kincses vonatokról szóló hírekkel kell versenyezniük a médiafelületért. Azzal a sztorival nem lehet labdába rúgni, hogy a torinói kutatók harmadszor is nekifutnak egy radaros vizsgálatnak Tutanhamon sírkamrájában, hátha találnak egy eddig felfedezetlen kamrát, amelyet valamikor a jövőben, hosszas szakmai viták után valaki esetleg fel is tárhat. Persze csak akkor, ha az egyiptomi hatóságok is jóváhagyják, hogy valaki fúróval essen neki a felbecsülhetetlen értékű falaknak.
Az efféle kutatások lassú megtérülést ígérnek, és igen kockázatosak. Az ilyen „üzletek” után nem kapkodnak két kézzel a támogatók. Nem véletlen, hogy még a NASA-nak is rendszeresen elő kell jönnie az idegen élőlények felfedezésének ígéretével, különben a tudományos kérdésekben járatlan politikusok megnyirbálják a költségvetésüket.
A tudományos szenzációkról szóló hírek jó része inkább kényszerű marketing, mint ismeretterjesztés. Ennek tudatában érdemes olvasni őket.
