Vajon tudjuk-e, hogy mit kapunk a paksi bővítéssel? Hatalmas biztonsági és környezeti kockázatot, aminek a csökkentésére újabb és újabb száz- vagy ezermilliárdokat költhetünk. A legsúlyosabb kérdés a kiégett fűtőelemek végleges tárolója, s hogy az állami támogatást igénylő erőmű nem képes kitermeli sem az atomtemető, sem az erőműlebontás majdani költségeit. Továbbá kapunk egy elavult és veszélyes technológiát, évtizedekre titkosított adatokkal és olyan politikai környezettel, amely a lehetőségét is elveszi annak, hogy megforduljunk az energetikai autópályán. Érdemes megnézni az Atomic Bulletinnek a Hvg.hun is megjelent atomerőmű-adatbázisát, amelyben nyoma sincs az atomlobbi által előszeretettel emlegetett nukleáris reneszánsznak. A csernobili és az éppen hat éve történt fukusimai atomerőmű-katasztrófa miatt, a biztonsági követelmények és a költségek növekedése következtében több tervbe vett reaktorépítést elhalasztottak vagy végleg töröltek. Európában jelenleg csak négy reaktorblokk épül, a költségek mindenhol növekednek, és az átadás határideje csúszik. Új atomerőműveket nagyobb számban csak Ázsiában terveznek vagy építenek, de ott is a költségnövekedés és a határidő csúszása a jellemző.
S ami a legérdekesebb az összesített táblázatban: 2020 táján szinte senki sem fog új atomerőmű építésébe kezdeni. Az irány világos, lassan elérkezik az atomerőmű-korszak alkonya – csak a magyar kormány ragaszkodik makacsul az ezer sebből vérző paksi bővítéshez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!