A minap még csak azt kellett elviselnünk, hogy az önbizalom-hiányos kormány óriásplakátokon bizonygatja erejét, büszkeségét, európaiságát. Erős és büszke európai országokban persze ilyesmi nem fordulhatna elő, mert kinevetnék azt, aki primitív melldöngetéssel próbálkozik. De mi már voltunk a vas és az acél országa is, és voltunk nem rés, hanem erős bástya, szokva vagyunk a köztéri bárgyúsághoz. A lózungpolitikától szemünk sem rebben.
Megtanultuk azt is, hogy nekünk, magyaroknak nem az a gondunk, hogy tudásunk, egészségünk, gazdaságunk miképpen vált silányabbá szomszédainkénál, akik nemrég még bennünket irigyeltek. Nem a saját gyermekeink miatt aggódunk, akik tömegesen hagyják el ezt az erős és büszke országot, hanem Európát akarjuk mindenáron megvédeni a bevándorlóktól, akiknek amúgy eszük ágában sincs nálunk megtelepedni. Megértettük, hogy miniszterelnökünknek ellenséges, sötét hatalmak kellenek, akiktől éjjel-nappal, élethalálharcban védheti a hazát, különben milyen alapon vádolná ellenzékét hazaárulással, idegen érdekek szolgálatával.
A kínos melldöngetés, az idegenek elleni uszítás és Orbán Viktor nagy honvédő szájháborúja már jó ideje része az életünknek. A közbeszéd színvonalának hanyatlását igyekszünk észre sem venni, ahogy a kötekedő részeget a villamoson. Vagy mentegetjük, hogy jó, jó, azért túlzásokba ne essünk, ez még nem „az”.
De most eljött a pillanat, és ki kell mondani, mert ez a dolgunk, hogy ez bizony már „az”. Az óriásplakát-áradat áttörte a józan ész utolsó gátjait, az aljas ostobaság elönti az országot, riadó!
Kétszer négy évi kormányzás után a Fidesz–KDNP megtalálta és leleplezi a nemzet igazi ellenségét, minden bajunk kútfejét. Választási kampányának vezéreszméje ez lesz: ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén! Soros György, a magyar származású milliárdos lett a mi Fethullah Gülenünk, és az ő cinkosai, bérencei leszünk mindannyian, akik az új állampárt hatalmának útjában állunk. Vigyázó szemetek Sztambulra vessétek! Az erdogani recept mindenestül ismert, nem untatom vele a nyájas olvasót.
