Négyszer százas

A sport evolúciós ugrást rögzít, civilizációs sémát idéz, beavatási rítust játszat újra.

A számmisztikához nem értek, négyszer százat viszont úsztam jó párszor. Innen tudom, hogy ez a misztikus szám más tudatállapotot hoz elő. Nem arról beszélek most, hogy olyankor az ember jobban húz, mintha csak magáért versenyezne. Pedig ez is igaz. Ha egy váltó igazán összehangolt, akkor különleges dolgok történnek a tagjai között. Attól fogva, hogy a rajtkő mögé szólítanak, elfelejted, hogy a másik lenyúlta korábban a szendvicsedet, szemet vetett a csajodra, netán belepisált a tusfürdődbe. Van ilyen is. A dudaszó pillanatától viszont mindez nem számít, onnantól a felkészülés minden nyűgével és örömével együtt egymásért úsztok. Azt tudod csak, hogy három hozzád hasonlóan felkészült srác várja, hogy versenyezhessen. Harapnak. A futam idejére az agy kizár minden mást, nyolcszor négy sors ér ott össze, és mialatt a medencében forr a víz, tényleg mintha megállna az idő.

A száz gyorsot amúgy nem kell túlagyalni. Nyomni kell. Kevés levegővel, sok lábbal. Erősen kezdeni, aztán rátenni még egy lapáttal. Vizet nyelni, és tisztában lenni vele, hogy ha fogyni kezd az izmokból az oxigén, akkor fájni fog. Nagyon. De tudni azt is, hogy ha az ember egy igazán nagy négyszer százasban úszik, közben nincs ideje foglalkozni a fájdalommal.

A váltás más. Arra figyelni kell. Észnél lenni. Különös módon én akkor kezdtem reménykedni, hogy odaérhetünk, amikor Holoda a hatodik helyen váltott. Azelőtt csapkodtam és üvöltöttem a tévével, attól fogva viszont nyugalom költözött belém. A medence mellől nézve persze nem ilyen egyszerű. Nagyjából öt másodperccel azelőtt, hogy Bohus a célba csapna, Németh Nándor a fejéhez kap a parton. Még nem hiszi el, de már tudja. Kozma Dominik a rajtkő mellől az utolsó méterig űzi a váltó befutóját, aztán összeölelkezik azzal a harmadikként úszó Holodával, akinek annyi ideje sem maradt, hogy az úszósapkáját levegye. Akkorát úszott Bohus Richárd. Meg mindenki.

– Ez hatalmas! – ahogy Kozma Dominik a mixzónában mondja. Mond ott más tökös dolgot is. A Kozma–Németh–Holoda–Bohus négyszer százas eszméletlen nagy. Nekünk a legnagyobb. Gyorsak, szemtelenek, magabiztosak, okosak, halálian lazák, és összhang van közöttük. Hatalmas dolgot vittek véghez. Nem csak magukért, értünk is úsztak. Hálásak lehetünk nekik, mert megmutatták, milyen egy igazi csapat. Mert a négyszer százas a bizalomról szól. Úgyhogy írja ide a lapszélre most mindenki szerintem, hogy kik tartoznak a legbelsőbb bizalmi körébe, a saját négyszer százasába. Este pedig hívják fel őket, váltsanak néhány szót, és drukkoljanak együtt az úszóinknak. Megérdemlik.