Négyszer százas

A sport evolúciós ugrást rögzít, civilizációs sémát idéz, beavatási rítust játszat újra.

Hozzávetőleg annyi idő alatt, amíg önök a következő sorokat elolvassák, négy magyar gyerek csodát tett a Duna Arénában vasárnap este. Az úszó-világbajnokság 4x100 méteres férfi gyorsváltójáról van szó, amely számban a Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter, Bohus Richárd összeállítású magyar csapat bronzérmet szerzett. Ezek a tények. Ami viszont akkor és ott történt, nehezen magyarázható a reáliák felől.

A sport egyébként sosem konkrét, minden esetben metafora. Evolúciós ugrást rögzít, civilizációs sémát idéz eszünkbe, beavatási rítust játszat újra. Nem az egyénről, sokkal inkább a közösségről szól. Az íjászat, a gerelyhajítás vagy a kajak-kenu régvolt idők portyázásaira emlékeztet, a vívás a párbajok korába repít. Az öttusázótól hadvezérek sokoldalúságát és intelligenciáját várjuk. De érdemes az amerikai focira is ránézni, amely a totális háború dramaturgiájára épül. Vagy ott van a tenisz, a fehérek sportja, ami végtelenül leegyszerűsítve, mégis plasztikusan idézi fel a kolonizáció folyamatát. Szerva itt, csere ott. Az úszás minden esetben a hősiességről szól. Az idegen közeg meghódításához vakmerőség szükséges. A négyszer százhoz pedig mérhetetlen bizalom is.

Ottlik Gézának volt négyszer százasa. Kettő is. Az egyikről a Budában ír, és Hilbert–Both–Rodriguez–Medve a tagjai. A másik a pályáján, az életében kísérte végig, és tette számára elviselhetőbbé szűk szobák mélyén a szabadságtalanságot. Nemes Nagy–Mándy–Pilinszky–Rónay tartoztak ebbe. Erős névsor. Őhozzájuk az író bármikor fordulhatott, tanácsot, segítséget kaphatott tőlük, akármiről volt szó. A négyszer százas a bizalom legbelsőbb köre.

Különös szám a négyes. A Paradicsomnak négy folyója volt, az Apokalipszisnak négy lovasa lesz. Négy évszak, négy égtáj, négyféle temperamentum. Jézus tetteit négy evangélista jegyezte le, de például a Beatlesben is négyen zenéltek. A kabbalisták szerint a négyes a fizikai világ szimbóluma, a grafológiával foglalkozók a cselekvés, a munka, a tettek számának mondják (vö. négyes metró). Abban a nyáresti, észak-pesti, Duna menti alig több mint három percben rengeteg munka volt. És iszonyat temperamentum.

A számmisztikához nem értek, négyszer százat viszont úsztam jó párszor. Innen tudom, hogy ez a misztikus szám más tudatállapotot hoz elő. Nem arról beszélek most, hogy olyankor az ember jobban húz, mintha csak magáért versenyezne. Pedig ez is igaz. Ha egy váltó igazán összehangolt, akkor különleges dolgok történnek a tagjai között. Attól fogva, hogy a rajtkő mögé szólítanak, elfelejted, hogy a másik lenyúlta korábban a szendvicsedet, szemet vetett a csajodra, netán belepisált a tusfürdődbe. Van ilyen is. A dudaszó pillanatától viszont mindez nem számít, onnantól a felkészülés minden nyűgével és örömével együtt egymásért úsztok. Azt tudod csak, hogy három hozzád hasonlóan felkészült srác várja, hogy versenyezhessen. Harapnak. A futam idejére az agy kizár minden mást, nyolcszor négy sors ér ott össze, és mialatt a medencében forr a víz, tényleg mintha megállna az idő.

A száz gyorsot amúgy nem kell túlagyalni. Nyomni kell. Kevés levegővel, sok lábbal. Erősen kezdeni, aztán rátenni még egy lapáttal. Vizet nyelni, és tisztában lenni vele, hogy ha fogyni kezd az izmokból az oxigén, akkor fájni fog. Nagyon. De tudni azt is, hogy ha az ember egy igazán nagy négyszer százasban úszik, közben nincs ideje foglalkozni a fájdalommal.

A váltás más. Arra figyelni kell. Észnél lenni. Különös módon én akkor kezdtem reménykedni, hogy odaérhetünk, amikor Holoda a hatodik helyen váltott. Azelőtt csapkodtam és üvöltöttem a tévével, attól fogva viszont nyugalom költözött belém. A medence mellől nézve persze nem ilyen egyszerű. Nagyjából öt másodperccel azelőtt, hogy Bohus a célba csapna, Németh Nándor a fejéhez kap a parton. Még nem hiszi el, de már tudja. Kozma Dominik a rajtkő mellől az utolsó méterig űzi a váltó befutóját, aztán összeölelkezik azzal a harmadikként úszó Holodával, akinek annyi ideje sem maradt, hogy az úszósapkáját levegye. Akkorát úszott Bohus Richárd. Meg mindenki.

– Ez hatalmas! – ahogy Kozma Dominik a mixzónában mondja. Mond ott más tökös dolgot is. A Kozma–Németh–Holoda–Bohus négyszer százas eszméletlen nagy. Nekünk a legnagyobb. Gyorsak, szemtelenek, magabiztosak, okosak, halálian lazák, és összhang van közöttük. Hatalmas dolgot vittek véghez. Nem csak magukért, értünk is úsztak. Hálásak lehetünk nekik, mert megmutatták, milyen egy igazi csapat. Mert a négyszer százas a bizalomról szól. Úgyhogy írja ide a lapszélre most mindenki szerintem, hogy kik tartoznak a legbelsőbb bizalmi körébe, a saját négyszer százasába. Este pedig hívják fel őket, váltsanak néhány szót, és drukkoljanak együtt az úszóinknak. Megérdemlik.