Hiába küzd ellene a kormány, egyre több negatív hangvételű cikk jelenik meg mostanában Magyarországról és a magyar kormányról a világsajtóban. Korábban a balliberális pártok kiterjedt kapcsolatrendszerére fogták a dolgot a kormány tagjai, ám ahogy változott az éppen aktuális „ellenség”, úgy lehetett mindig mást és mást okolni a negatív sajtóért. A kormány sosem szállt magába, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a több mint hét éve regnáló Orbán-kabinet döntései és tettei váltják ki a kemény hangvételű cikkeket.
A hosszú ideig a BBC-nél dolgozó Sárközi Mátyás a Heti Válaszban szintén Soros Györgyöt okolta a vele kapcsolatos plakátkampány negatív visszhangjáért. A kolléga odáig ment, hogy a Google Soros miatt listázta a Magyarországot negatív színben feltüntető híreket, de az Egyesült Államok újfasiszta felvonulásait elhallgatja. Bár szerintem sem feltétlenül volt antiszemita a Soros-ellenes plakátözön, azt el kell ismerni, hogy Magyarországon köztudott az üzletember zsidó származása, a kormány pedig szinte mindig tőzsdespekulánsként emlegette Sorost – így már nem nehéz összekapcsolni a dolgokat. Nemcsak hazai „koponyák” gondolkodtak ekképpen (lásd „Büdös zsidó” feliratok), hanem a nemzetközi akadémiai szféra is.
A Liverpooli Egyetem professzora, Erika Harris a CEU-ügy és a Soros-kampány miatt is írt dörgedelmes kritikát a magyar kormányzatról. A politikatudós szerint a demokrácia a szakadék szélén áll Magyarországon, de leírta azt is, amit idehaza mindenki tud:
Orbán Viktor a „rövid távú politikai sikerért odahaza kiaknázza a nacionalizmust és támadja az EU-t, miközben elfogadja az onnan érkező forrásokat”.
Egy másik politikatudós, a Georgetown Egyetemen oktató Farid Hafez még tovább ment a katari tulajdonú – így Soroshoz nehezen köthető – al-Dzsazíra weboldalán. Szerinte a Soros-ellenes kampány során az antiszemitizmus és az iszlamofóbia kéz a kézben járt Magyarországon, hiszen Sorost azzal támadják, hogy a muszlim migránsok betelepítését szorgalmazza és segíti. Mint írta, a történelem során nemritkán járt együtt a zsidó- és muszlimgyűlölet – erre Magyarországon is akadt példa. A soproni zsidóságot is hivatalosan azért üldözték el a mohácsi csatát követően, mert állítólag lepaktáltak a törökkel, és a nekik nyújtott „segítségük” hozzájárult a magyar vereséghez – mondták a városvezetők. A kiűzésnek azonban prózaibb oka volt: Sopron sok pénzzel tartozott a helyi zsidóságnak.
Na de vissza az iszlamofóbiát kutató Hafezhez: mint írta, a szélsőjobboldal szemében a „nemzetközi zsidó összeesküvés” összekapcsolódik „az iszlamizációs összeesküvéssel”. A politikatudós cikke végén egy egészen elképesztő csavarral a magyar kormányfő mellé keverte a norvég tömeggyilkos Anders Breiviket – Hafez szerint mindketten fehér és keresztény Európában gondolkodnak. Cikkét ekképpen zárta: „Ha tagadjuk, hogy az iszlamofóbia az antiszemitizmus testvére, azzal csak erősítjük a rasszista ideológiát és a szélsőjobboldali politikusokat, Breiviktől Orbánig.”
Bár a fenti példa is jól mutatja, hogy Magyarországot rosszul ismerik a nyugati akadémiai szférában, a negatív hírek nyomán nyilvánvalóan negatív kommentárok születnek.
A negatív hírekért pedig nem Soros György felel, hanem az Orbán-kormány.
A kabinet sorozatosan olyan cselekedetekre szánja el magát, amelyek ártanak hazánk nemzetközi megítélésének. A közelmúlt egyetlen olyan eseménye, amely inkább pozitív sajtóvisszhangot váltott ki Nyugaton, a vizes világbajnokság volt, ám a költségek és létesítmények körüli hercehurca miatt idehaza megismertük a sportesemény rendezésének negatívumait is. Ha a kormánynak olyannyira fontos az, hogy miket írnak a világ más pontjain Magyarországról – márpedig úgy látszik, fontos –, ideje lenne tettekkel bizonyítania, hogy rászolgál a dicséretre.
