Olyan pofont adott a Jobbiknak Tóta W. Árpád, hogy az neki is fájhat

Az újságíró Dúró Dóra ötletét cincálta szét – az nem került szóba, hogy korábban ő maga követelte az értelmiségi választási cenzust.

Maró hangvételű véleménycikkben kritizálja Dúró Dóra választási cenzusjavaslatát Tóta W. Árpád a HVG-ben.

A jobbikos képviselő javaslatában korábban felvetette, hogy a nyolc általános elvégzéséhez kellene kötni a választójogot, mert sok olyan állampolgár is szavaz, akinek fogalma sincs a valós politikai-közéleti viszonyokról, átgondolatlan döntése pedig kihat az ország jövőjére.

A Dúró-féle javaslat valóban több szempontból kritizálható, Tóta W. Árpád ezt meg is teszi cikkében: rámutat, hogy a végzettség és az intelligencia nem egyenesen arányos, hogy a népbutító kormányzati kampányokra fordított tízmilliárdokból tanítani is lehetne az iskolázatlan választópolgárokat a kirekesztés, tudatos izoláció helyett.

A szerző azonban gyorsan túllép az észérveken, és némi személyeskedés után nekifutásból száll bele a Jobbik teljes választótáborába. „...ha ennél precízebb módszerrel kiválogatnánk Magyarország legokosabbjait, és csak ők szavazhatnának, akkor onnantól Dúró Dóra és pártja szomorúan, alulról szagolgatná a parlamenti küszöböt ( ). A most piedesztálra emelt okos választó vagy tíz éve rá se néz a Jobbikra, Dúró Dórától pedig röhögőgörcsöt kap” – írja.

Később hozzáteszi, a szabad és demokrata ország ideálja „természetesen összeegyeztethetetlen a magyar jobboldallal” – mintha a Fidesz vagy a Jobbik körein kívül nem létezne demokratikusan gondolkodó, polgári-konzervatív réteg Magyarországon.

Tóta W. Árpád cikke karcos, de egyértelmű kiállás lett volna a választójogi cenzussal és a Jobbikkal szemben – csakhogy az internet és főként a kommentelők nem felejtenek. Egy hozzászóló rögtön emlékeztetett is Tóta W. 14 évvel ezelőtt megjelent, Anyád napja című cikkére, amiben az újságíró, ha lehet, a mostaninál is keményebb stílusban foglalt állást – az értelmiségi választói cenzus mellett.

„Mi sem egyszerűbb ennél: meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés.”

„Kerül amibe kerül, nem lehet elégszer hangoztatni: be kell vezetni az értelmi-tájékozottsági cenzust. Teszteljük a tisztelt polgárt, mielőtt kezébe adjuk a döntést; ugyan mondja már el, mint micsoda próbál ő most beleszólni Magyarország ügyeibe. Csak néhány egyszerű kérdés államformáról, történelemről, földrajzról - aztán elégséges fölött mehet szavazni, a legjobbak még szorzót is kaphatnak. Mert hadd érjen már többet annak a szavazata, aki nem az ingyenkonzervért és az ingyendemagógiáért jött voksolni.”

„S ha majd az elmoszatosodott agyú alkoholbetegekkel nem kell számolnia egyik pártnak sem, ha nem lehet belőlük spontán rohamosztagot szervezni, ha az ő szimpátiájukért nem jár pont a játékban, és ha nem érezhetik úgy, hogy kíváncsi rájuk az ország – na akkor lehet elkezdeni a társadalmi párbeszédet” – írta még 2003-ban a szerző.

Viccre utaló kitétel nincs a szövegben, sehol egy árva kacsintós szmájli. Tóta W. Árpád a jelek szerint a választói cenzus bevezetését éppannyira véresen komolyan gondolta, mint annak 14 évvel későbbi bírálatát is.

Az újságíró véleménye persze idővel változhat, de szerencsésebb, ha a teljes pálfordulásra ő maga hívja fel az olvasók figyelmét – és nem fordítva történik a szembesítés.