A tavalyi és az idei sorozat azért is különösen érdekes, mert a kör immár bezárult: míg korábban a saját jogon sikeres, ismert és elismert művészek vagy kritikusok ültek be a székekbe, mostanra már az összes zsűritag olyan zenész, aki ehhez hasonló műsorok által lett ismert. Ez persze nem zárja ki, hogy saját jogon is jók legyenek, hiszen a zenei valóságshow utáni sikerességhez is szükség van egyfajta tehetségre. Ha úgy vesszük, ezáltal ez a mostani zsűri – ByeAlex (A Dal), Gáspár Laci (Megasztár), Radics Gigi (Megasztár), Puskás Peti (Megasztár) valójában sokkal inkább számít szakértőnek, mintha a Zeneakadémia egy tanára, vagy egy harminc-negyven évvel ezelőtt befutott rocksztár üldögélne ott. Ezek a viszonylag fiatal zenészek alapjaitól kezdve értik, hogy hogyan épül fel egy ilyen műsor, milyen figurák kellenek bele, mivel lehet szórakoztatni a közönséget. De azt is mondhatnánk persze, hogy a semmi semmizik.
Hiszen az itt felbukkanó énekesek a legritkább esetben törnek ki a konstruált valóságok köréből: a műsor után egyesek lemezszerződéseket kapnak, írnak nekik popzenemércével mérve jobb-rosszabb (inkább rosszabb), legtöbbször felejthető dalokat, majd eltűnnek a süllyesztőben. Néha felbukkannak az Eurovíziós Dalfesztivál hazai előválogatóján, ami leginkább a zenei valóságshow-k túlélőinek olvasztótégelye lett; vagy mehetnek majd zsűrizni valamelyik csatorna új, legújabb, legizgalmasabb zenei valóságshow-jába. Ahol aztán kinevelhetik a következő generációs zsűritagokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!