Mintha a mai Magyarországon a pártok nem kis része már nem tudna gyűlölet nélkül létezni. Valakit állandóan célkeresztbe kell vonni, hogy a szavazótábort csatába hívják a 2018-as választás előtt.
A hírhedt plakáttörvény és a sajtó nagy részének bedarálása, felvásárlása óta a kormányzati propaganda jóval erősebben hat az emberekre. Főleg vidéken, ahol a helyi médiát szinte maradéktalanul bekebelezték. Migránsügyben sikerült olyan szintre emelni a gyűlölködést, hogy immár rendszeresen fordulnak elő esetek, amelyek minden józan gondolkodású embert megdöbbentenek. Vagy éppen megmosolyogtatnak – de ezek a mosolyok nem örömteliek. Számtalanszor történik olyan, ami egy szebb, békésebb világban legfeljebb kabarétréfák poénja lehetne, a jelen Magyarországán viszont a vakgyűlölet példáivá emelkedik. A zalai Esztergályhorvátiban – miután elterjedt, hogy a faluban menekülteket üdültetnének – már akkor bezárkóztak az ott élők, amikor egyetlen külföldi átutazott a településen. Később ugyanitt rendeletet is elfogadtak, miszerint bárki érkezik a településre, huzamosabb ott-tartózkodását kötelező védőoltásokhoz kötik. Az őcsényi őrület mindenki számára ismert, miként az is, hogy Orbán Viktor megerősítette: helyes, hogy indulatokkal válaszolt a község, helyes, hogy a magyar emberek ki merik nyilvánítani véleményüket.
Ezek után nem csodálkoztunk, amikor híre jött, hogy Kömlőn bejelentést kapott a polgármesteri hivatal, miszerint a falut ellepték a migránsok. Miután a település első embere a polgárőrökkel együtt végigjárta az utcákat, kiderült, szó sincs migránsokról, a szeretteiket gyászolni érkező idegeneket hitték menekülteknek. Egy falubeli is megkapta a bélyeget. Majd amikor Kömlőről egymás után olvashattuk a riportokat, kiderült, a sorosozás számszerűen is célt ért. A helybeliek fel voltak háborodva, hogy míg ők havi 54 ezret kapnak a közmunkában, a migránsoknak fejenként kilencmillió jár. Milyen jogon árulta el a hazát a Soros?
Ott tartunk, hogy egy vak művészembert, Weszely Ernőt azért inzultált két idős hölgy, mert a harmonikás a kérdésükre, kitöltötte-e már a nemzeti konzultációs ívet, elmondta, hogy nem, mivel kidobta a kukába. A két megdühödött nő nekiesett, megtépték, hálátlanoztak, migránsoztak, kerítéseztek, Soros-bérenceztek. Aztán jött Perbál, ahol ázsiai egyetemistákat néztek migránsnak. Eddig is jártak ott önkéntesek, senki sem kapta fel a fejét. Ma felkapja.
De nem mehetünk el a DK agymenése mellett sem. Ők Gyurcsány Ferenccel az élen a migránsok és Soros helyett a határon túli magyarok ellen uszítva remélnek több hívet szerezni maguknak. Aláírásgyűjtésbe kezdenek, hogy a választásokon ne szavazhassanak azok a magyarok, akik nem éltek az országban. Annak idején a 23 millió románnal ijesztgették a választókat, most nemzettársaink létező jogait csorbítanák meg, azért, mert a határon túliak többségében a mostani kormánypártokat támogatják. A DK szinte teljesen egyedül maradt a pártok és a civil szervezetek között az ötletével, ám félő, hogy a lakosság egy részénél, főleg a megélhetésüket féltő szegényebb rétegeknél beindítja mindez a sárgairigység-faktort.
Ami a legijesztőbb: a mindenhonnan ömlő gyűlölködés a gyermekekhez is eljutott. Vannak iskolák, ahol az alsósok is azt szajkózzák, hogy Soros a világ egyik legbefolyásosabb milliárdosa, és behozza a migránsokat. Viszont saját fülemmel hallottam azt is, amikor arról beszélgettek: nem értik, miért bántják az anyaországban élők a határon túliakat, mivel mindannyian magyarok vagyunk. A gyerekek tiszta lelkek, de a pártok már megtették az első lépéseket, hogy őket is bedarálják. Rajtunk áll, hogy beszippantja-e őket a sötét oldal. Ne hagyjuk, hogy ők legyenek a propaganda igazi áldozatai. Nekik a békés, gyűlöletmentes jövő zálogainak kell lenniük. Amíg el nem rontjuk.
