Sejteni lehetett előre, hogy Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója „politikai hangulatkeltésről” fog beszélni annak kapcsán, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb csücskének zsákfalvaiban gyanúsan megsokszorozódott a választásra jogosultak száma. Miközben van egy másik ösztönző tényező is a virtuális költözésre. Hatályos ugyanis az 1963-as megállapodás, amit még a testvéri Szovjetunióval kötött Magyarország. Ez a szociálpolitikai egyezmény lehetővé teszi, hogy azok, akik lemondanak otthoni nyugdíjukról, majd bejelentkeznek egy hazánkban található lakcímre, és életvitelszerűen ott is maradnak, járulékfizetés nélkül is magyar nyugdíjat kapjanak – ami jóval magasabb, mint az ukrán.
Maradjunk egyelőre a szavazóknál. Azért is, mert sejteni lehetett, hogy Hidvéghi első körben gyurcsányozni fog a lapunk és a Hír TV Célpont című műsora által bemutatott anomália okán, hiszen a Demokratikus Koalíció önmagát nem meghazudtolva – úgynevezett elveinek megfelelően – épp aláírást gyűjt, hogy elvegye a határon túliak szavazati jogát. Ami részükről természetesen mind morálisan, mind politikailag nonszensz. Semmi sem akadályozná meg a DK-sokat abban, hogy románozó-ukránozó-satöbbiző lelki munkásőrködés helyett a határon túli magyarok kegyeit (is) keressék. De nem. A kormánypárt és a Demokratikus Koalíció között süketek párbeszéde zajlik. A balliberálisok még nem jöttek rá: nem az a baj, hogy az anyaországon kívüli magyarság leadja voksát, döntve ezzel egy-két listás hely sorsáról az országgyűlési választáson. A probléma a fantomáttelepülőkkel van, akik – jó eséllyel nem ingyen, a törvény adta lehetőségeken túl – leszavaznak egy-egy határ menti választókerület képviselőjére. Is. A csiki-csuki annyiban mindkét oldalnak jó, hogy baloldalon a határon túli magyarok lesznek a bűnbakok, a Fidesz és holdudvara meg szokás szerint teli szájjal hazaárulózhat, úgy, hogy a valós problémákról szót sem ejt.
Hasonlóra számíthatunk az ukrán állampolgároknak kiutalt nyugdíj kapcsán is. Azt se az ukránozó DK-soktól, se a nemzettestet szemforgatva óvó fideszesektől ne várjuk, hogy konstruktív megoldásban gondolkodjanak. A gond nem az, hogy érvényben van az a bizonyos szociálpolitikai megállapodás, amelynek köszönhetően a Kárpátaljáról időskorukban áttelepülő magyarok ledolgozott éveiknek megfelelő anyaországi nyugdíjban és egészségügyi szolgáltatásban részesülhetnek ukrán fillérek helyett. Semmi szükség nincs arra, hogy bárki visszahozza közéletünkbe a 2004-es kettős állampolgárságos népszavazás kádárista-bendősoviniszta érveit. Van elég bajunk így is.
Például hogy ezen a szabályon időközben megtalálták a kiskaput a korrupt ukrán és a korrupt magyar hivatalnokok, és meg is nyitották serényen. Keleti szomszédunkból könnyen hozhat bárki igazolást arról, hogy ő bizony gyárigazgató volt évtizedekig. Keleti országrészünkben pedig ezekről a „gyárigazgatókról” simán el is hiszik, hogy ők „derék magyarok”, és megadják nekik az állampolgárságot. Később nyilván nem járnak utána, hogy miként is tud életvitelszerűen élni többtucatnyi nyugalmazott gyárigazgató egy zsákfalu düledező vályogtorzójában.
Még egyszer: nem a határon túli magyarok szavazati jogával és szociális juttatásaival van a baj, hanem a mindkét országban előforduló, tömegesen elkövetett közokirat-hamisítással s az ezekből következő választási csalással és költségvetési lyukakkal.
Ne várjuk azonban, hogy a kormány nekilát valamilyen korrekciónak. Akkor fel kellene számolnia a kizárólag lojalitáson alapuló politikai és ügyintézői láncolatát. És akkor nem jönnének olyan könnyen a kétes hírű polgármesterek és a dróton rángatható jegyzők falvaiból a szavazatok.
De van itt még valami. Alig egy mondat – de abban benne van minden. Rétvári Bencétől, az emberminisztérium parlamenti államtitkárától származik. Ezzel magyarázta egy DK-s képviselőnek adott válaszában, miért van még érvényben a minket a jelenlegi alkalmazási gyakorlat mellett hátrányosan érintő paktum. „A magyar fél külkapcsolataiban minden esetben arra törekszik, hogy a kétoldalú kapcsolatok felülvizsgálata tárgyalásos úton valósuljon meg, ez ugyanis a másik állammal fennálló jó viszony ápolása szempontjából meghatározó jelentőségű.” Nyoma sincs a kurucosságnak, amit éppenséggel az EU-val (fideszül: Brüsszellel) szemben tanúsít a kabinet. Hiába: Kijev nem Brüsszel. A kommunikációs tűzokádás elmaradt valamiért. Jó lenne tudni, miért. Ahogy azt is, hogy amikor Ukrajna a magyaroknak keresztbe tevő nyelvtörvényt léptet életbe, akkor Magyarország miért fizet ki egy rakás pénzt Ukrajna trükkösen hozzánk átslisszanó állampolgárainak.
Száz szónak is egy a vége: ezt a fajta sunyító külpolitikát mintha csak Gyurcsányéktól tanulta volna a Fidesz.
