Szomszédsanyargatók

A kormánymédiának nem számít egy szerencsétlen idős ember tragédiája.

Hadházy Ákost öt évvel ezelőtt, akkori interjúm alkalmával ismertem meg. Akkor még nem sejtettem, hogy közveszélyes hobbirepülővel és notórius szomszédsanyargatóval van dolgom, akinek ráadásul az édesapja is kulák, akarom mondani: zöldbáró. Nem faggattam volna a trafikügyről Hadházyt, ha már akkor tudom, hogy egyszer rövidnadrágban ment templomba, ahol ráadásul túl jól orgonált, amivel többekben megbotránkozást keltett. Engem is megtévesztett a politikus, akiről a Demokrata „portrécikkben” leplezte le, milyen ember: „gátlástalan, aljas, hazug, mániákus, jellemtelen, gyűlölködő, bosszúálló, számító”. Maga az ördög.

Látható, hiteles személyeknek híján van az ellenzék, ilyeneket inkább a közmédiában kell keresnünk. Vegyük a svéd–magyar nőt, aki az M1 híradójában borongott a svéd közállapotok miatt. Megérkeztek a bevándorlók, romlott a közbiztonság, állította. Azt sajnos elfelejtette hozzátenni, hogy magáról beszél. Natalie C.-t hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért ítélték el. A nő ráadásul nem is Stockholmban élt – ahol állítása szerint dolgozott –, hanem az onnan ötszáz kilométerre fekvő Bastadban.

Bár erős akcentussal beszélt a híradóban, a rendőrségi iratok szerint Budapesten volt orvostanhallgató, és csak 2014-ben költözött Bastadba. Ahol többek között egy szomszédját zaklatta, leöntötte kávéval, SMS-ben rágalmazta. Natalie C. ügyesen vetette be a Lázár-módszert: egy másik országot próbált élhetetlennek beállítani a magyar választók előtt. Úgy láthatta, odakint még nem járatta le eléggé a hazáját. A 24.hu szerint egyébként 2016-ban már a budai Várban lakott, nem is most tért vissza.

Nézzük, mit ír a Pesti Srácok a többszörös bűnelkövetőről! „Úgy állítják be az igazságot kimondó svéd–magyar nőt, mint valami veszélyes visszaeső bűnözőt, holott értesüléseink szerint pitiáner ügyekről van szó, ami ha Magyarországon büntethető lenne, a fél ország bűnöző lenne.” Nincs hát itt semmi látnivaló, a szomszédja zaklatásáért elítélt nővel semmi gond, beszéljünk a „szomszédsanyargató” Hadházyról. Mi is vele szemben a vád? Törvénytelenségről ugyan nem tudott a kormánypropaganda beszámolni, de kiderült: az LMP-társelnök és családja „szinte lehetetlen helyzetbe hozta” az idős, szenvedélybeteg szomszédot, miután egy közös felújítás után „70 ezer forintos nyugdíját havi 23 ezer forinttal terhelték meg”. Igen, jól értjük: a Fidesz–KDNP-kormányzás kilencedik évében a kormánysajtó szerint mindössze hetvenezer forint a nyugdíja egy nehéz helyzetben lévő idős embernek. Ki a felelős ezért? És Hadházyék mit lennének kötelesek megtenni egy idegennel? A politikus világosan leírta: a vizet tőlük kapta ingyen, a tűzifát is ők hordták fel neki.

A kormánymédiának nemhogy ez nem számít, egy szerencsétlen idős ember tragédiája sem: címlapokon harsogták, hogy „meghalt Hadházy áldozata”, miután a férfi kórházba kerülve életét vesztette. Életbe lépett a „Soros megölte volna az anyját” effektus. A propagandának semmi sem szent, ha a választási küzdelemről van szó. Pedig Márki-Zay Péter esetében már láthatták, hova vezet a mocskolódó kampány. Ott is egy jobboldali érzelmű, családos, hívő emberről volt szó, akit mégis úgy támadtak, mintha visszaeső bűnöző lenne. Lázár János miniszter egyenesen bolondnak nevezte a kampány során. Győzelme előtt a DK és a Jobbik emberének állították be – de mi történt később? Hirtelen független jelölt lett, akire csak ráakaszkodott az ellenzék, sőt „alapvetően jobboldali”, a Fideszből kiábrándult ember, amilyenből „úgysem talál az ellenzék 106-ot”.

Pontosan ilyen jobboldali érzelmű ember Hadházy is, aki korábban fideszes képviselő volt Szekszárdon. Nem tetszett neki, hogy a helyi nagyságok egymás között beszélik le a trafikbizniszt, lépett hát. Kormányközelből azóta árulózzák, mintha a hűség fogalma azt takarná, hogy fedezzük a másik mocskos ügyleteit. A politikus már akkor is a polgári értékrendet zászlajára tűző közösséget keresett, de ha kivár egy új jobboldali erőt, hallgathatna azóta is. Nem így tett, a korrupciós ügyek bolygatása miatt pedig engesztelhetetlen immár a düh iránta. Miközben Márki-Zayhoz hasonlóan ő is csak olyan politikus, akinek helye lenne egy valóban polgári pártban.

A Fidesznek viszont ma már nem számít, ki miben hisz. Velük vagy ellenük – ez a logika mozgatja, és aki nem mellette sorakozik fel, az lehet akármilyen nagycsaládos, konzervatív ember, a kormány támogatta bulvárpropaganda sárba rántja. Elég lenne közéjük tartoznia, az olyan nyilvánvalóan botrányos ügyeket is elnéznék neki, mint Farkas Flóriánnak, Rogán Antalnak, Semjén Zsoltnak, Kósa Lajosnak vagy Habony Árpádnak. Hogy az említetteknek semmi közük a valódi jobboldalisághoz? Az már rég nem fontos.