Értelmezzük azokat az alapértékeket!

A klasszikus bölcsészet kihalófélben van, helyette az elvont, elitista tudományosság gyűrűzött be, ami megfosztotta a humán tudományokat a közérthetőségtől és egy szélesebb közönségtől.

Eger, 2018. május 29. Az egri Fõegyházmegyei Könyvtár 2018. május 29-én. A 225 éves muzeális jellegû teremkönyvtár különlegességét a gyûjtemény, a könyvállványzat és a freskó adja. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

Nem neveltek vaskalapos konzervatívnak sem: arra ösztönöztek, hogy tiszteljük a hagyományokat, de legyünk nyitottak az újra is. Kereszténynek neveltek, de nem bigottnak, hanem ökumenikusnak, türelmesnek a más vallások iránt, hiszen Erdélyben voltunk, a vallási tolerancia tartományában. Egészen pontosan euró­painak neveltek, a klasszikus értelemben vett európai embernek, aki nemzeti érzelmű, de nemcsak a saját kultúráját és nyelvét ismeri, hanem másokét is: szomszédai és az egész kontinens kultúráját. Mindezt a legsötétebb kommunizmus idején.

Három évtized telt el, történelmi léptékben egy fertályóra sem, és nagyon megváltozott a világ körülöttünk. A vasfüggöny lehullt, mi több, a határok is légiessé váltak; úgy jutunk el a kontinens túlsó feléig, hogy közben meg sem állít, nem is igazoltat senki. Egyesültünk úgymond Európával, ahová egyébként mindig is tartoztunk, amióta államot alapítottunk a Kárpát-medencében. Az európai alapértékek kifejezést azóta is egyfolytában halljuk – de tényleg, mit is jelentenek ezek manapság?

Kultúrát? Az iparosréteg – már ha beszélhetünk ilyenről – már rég nem az értelmiség kultúráját fogyasztja, nem Tolsztojt bifláz, hanem a valóságshow-kat bámulja. Régebben az isteni Rejtő Jenő számított ponyvának, de most nem Rejtőt olvasnak, hanem a celebek ócskaságait vagy egyéb szennyirodalmat. Gyermekeink képtelenek befogadni a magyar klasszikusokat, arra sincs esély, hogy Arisztotelészt, Tacitust, Dantét, Goethét olvassanak majd: nem érdekli őket, semmi közük nincs már kétezer év európai kultúrájához. Bloggereket, vloggereket, influen­szereket követnek a közösségi médiaplatformokon. A klasszikus bölcsészet – ami a kultúra és az oktatás fő mozgatórugója – kihalófélben van, helyette az elvont, elitista tudományosság gyűrűzött be, ami megfosztotta a humán tudományokat a közérthetőségtől és egy szélesebb közönségtől.

Hogy mi lesz a jövő, már láthatjuk a nyugati egyetemeken, ahol agresszív mozgalmak rombolják le a nyugati kultúra alapjait. A szélsőliberális egyetemek multikulti közegében az általam e cikkben emlegetett nagyságokat már „halott fehér csávóknak” (Dead White Dudes) titulálják, és ki akarják ebrudalni az egyetemi tantervekből, hiszen nincs köztük színes bőrű, sem nő, és ez mélységesen megalázó a színes bőrű diákoknak s a feminista diáklányoknak. Helyükre gyarmati írók és feminista ideológusok művei kerülnek. És ezek a mostani fiatalok fogják oktatni az eljövendő nemzedékeket.

A nemzeti kisebbségi jogok ügye nem téma az európai politikában, a magyar kisebbség – legsúlyosabb a helyzet Kárpátalján – nem számíthat európai szolidaritásra, védelemre. De ha bárhol megsértik az egyéni genderérzékenységet, a fél európai sajtó felhördül. Az Iszlám Állam kebeléről visszatérő bűnözőket vagy bűnrészeseket aktivisták ezrei mosdatják, a kereszténységéhez és nemzeti identitásához ragaszkodó polgárt pedig megfélemlítik. Régebben a demokrácia gondolat- és véleményszabadságot, toleranciát jelentett. Most – amennyiben nem olvadsz bele a liberális trendekbe – demokráciadeficittel és a jogállamiság megsértésével vádolnak. Ha ragaszkodsz ahhoz, amit őseid építettek, alkottak és örökül hagytak rád: kultúrádhoz, nyelvedhez, vallásodhoz, hazádhoz és méltóságodhoz, akkor nem tiszteled az európai alapértékeket.

Nincs már messze az az idő – még egy-két fertályóra a történelemben –, amikor gulágokba fogják tuszkolni azokat, akik a keresztény és a nemzeti értékekhez ragaszkodnak. Persze, ha csak az iszlám nem lesz gyorsabb náluk. Lehet, hogy történelmi kárpótlásul a kommunizmus nyomoráért, Kelet-Közép-Euró­pa marad meg a normalitás szigeteként. Ha nem játsszuk el ezt az esélyt.