Luxuspokol a kincstár körül

Ha összefoglaljuk a nyelvünkbe épített fontos magyar tulajdonságokat, szembeötlik a kedély és az ötletesség, ami tanulékonnyá, derűssé és eszessé teszi a magyarokat.

Több javaslat is van a tanárok béremelésére Fotó: Havran Zoltán

A bolygó mai urai ettől a hibától ódzkodnak, sőt rettegnek. Ezért számtalan egymásra kínosan hasonló, de amúgy demokratikusan ellentétesnek nyilvánított úgynevezett filozófiát követnek, melyek közös alapállása, hogy a hazugság szent. Érte bármit és bárkit bármikor képesek eltaposni és kinyírni. Mi, magyarok ebben a világrendben törvényszerűen válunk állandó bűnbakká. Adhattunk a világnak számos nemzetnél több szentet, hőst, találmányt, csodát, ’56-ot, minddel ellenségeink irigységének tüzét szítjuk.

Rá se rántsunk!

Az ellenünk irányuló s föl-föllobbanó gyűlölet látszólag megmagyarázhatatlan, de érthető, mert a gyűlöletet az értelem sosem támogatja, annál inkább a rossz lelkiismeret, amelynek egyik forrása az irigység. Mit irigyelnek tőlünk a gyűlölködők? Sötét titok, hiszen csakis olyan szellemi javaink vannak, melyekben bárki részesülhet, ha akar. Hirtelenjében emeljünk ki közülük néhányat.

Először nyelvünk páratlan gazdagságát. A magyar nyelv mérete lehetett bármekkora, mégis mindenki számára nyitott és megtanulható, a benne élő fölmérhetetlen tudás megszerezhető, sőt bárki hozzáértő által gyarapítható. Titkai alapszerkezete, a gyökrendszer által mind előhívhatók. A kétezernél kicsit több szógyökből beláthatatlan mennyiségű, minden magyarul tudó számára azonnal érthető szó képezhető. „Magyar az a szó, ami magyar gyökre épül.” A gyökrendszer tehát megmutatja a szavak belső összefüggéseit.

Dalaink számát negyedmillió körülire teszik. Egész Európában nincs ennyi. Táncaink szintén rengetegen vannak, ráadásul a rögtönzés teszi őket különlegessé. A falumbeli Fülöp Feri bácsit és káprázatos táncművészetét hajdanában-danában gyakran filmezték. Egyszer azt mondta neki a rendező: Feri bácsi, ezt a táncot tegnap másként járta! Hogyne! – felelte az öreg. – Tegnap fehér bort ittam, ma meg pirosat! Ha összefoglaljuk a nyelvünkbe épített fontos magyar tulajdonságokat, szembeötlik a kedély és az ötletesség, ami tanulékonnyá, derűssé és eszessé teszi a magyarokat. A gulág tisztjei gyakran kerestek villanyszerelőt, festőt s egyéb szakembert lakásuk javításához. Ilyenkor minden magyar jelentkezett, s egy sem vallott szégyent a szovjet iparosok között.

Az Európában hozzánk képest ritka ikerszavak nálunk hatalmas serege már a pólyában bölcseletre, az ellentétek egyben látására tanít: esik-kel, süt-főz, él-hal, jön-megy stb.

Nyelvünk és zenénk óriás ikerár. Olyika nénikém bármelyik szavunkra tudott egy éneket. Medve Bandi orvos bácsi hosszú szibériai rabságáról mesélve gyakran mondogatta: „Értelmes legényekből pár hónap alatt olyan felcsereket, érettségizettekből olyan orvosokat neveltem, akik semmivel sem maradtak el a tanult orosz pályatársak mögött.” Már csak azért sem, mert műszerek és gyógyszerek a gulágon nemigen léteztek.

Megkérdeztem, hogy mi lehet ennek az oka. Így felelt: Nekünk, magyaroknak más csapáson jár az eszünk, mint a németeknek vagy az oroszoknak, akik abból indulnak ki, ami van, mi meg az összefüggésekből és abból, ami szükséges. Különösen akkor, amikor eszünk együtt lép szívünkkel és Jézusunkkal, mert nem a luxuspoklot, hanem a „jobbik részt választottuk”.

A szerző író