Megújulóra alapozott energiaellátás

Ma Berlinben fizetnek a legtöbbet a villamos energiáért, 101 forintot kilowattóránként, miközben Budapesten a fogyasztóknak ez csak 38 forintjukba kerül!

Paks, 2018. június 22. Nagyfeszültségű elektromos távvezetékek Paks határában 2018. június 22-én. MTI Fotó: Sóki Tamás Fotó: Sóki Tamás Forrás: MTI/Sóki Tamás

A következő gyakran hangoztatott érv, hogy Paks II nélkül nem lehet elérni a klímavédelmi célokat. Elsőre logikus is, hiszen az atomerőművek közvetlenül nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat. Azonban ha a teljes életciklust vizsgáljuk a bányászattól kezdve az üzemanyaggyártáson és az erőmű építésén keresztül a leszerelésig és a radioaktív hulladékok kezeléséig, akkor már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Ha mindent beleszámolunk, az atomenergia üvegházhatásúgáz-kibocsátása magasabb, mint a megújuló energiaforrásoké (igaz, alacsonyabb, mint a fosszilis tüzelőanyagoké). De van egy még nagyobb probléma!

A tudósok szerint tíz évünk maradt, hogy sürgős lépéseket megtéve elkerüljük a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait. Viszont egy atomerőmű-projekt a döntéstől az üzembe helyezésig tizenöt-húsz év. Egyszerűen nincs ennyi időnk! A fosszilis tüzelésű erőműveket sokkal gyorsabban és egyszerűbben tudjuk kiváltani megújuló energiaforrásokkal. Egy szél- vagy napenergia nagy projekt egy-két év alatt megvalósítható, a háztartási szintű napelem pedig akár fél év alatt telepíthető.

Hárfás Zsolt szerint a zöldek „valójában a szén- és gázalapú termelőkapacitások rendszerben tartását segítik elő”, amikor támadják az atomenergiát. Az LMP nem ért egyet azzal, hogy például Németországban a kieső atomkapacitásokat részben fosszilisalapú termeléssel pótolták, ebben az esetben a sietség rövid távon több kárt okozott, mint hasznot. A fosszilis energia, különösen a széntüzelésű erőművek kivezetése legalább olyan fontos, mint az atomenergiával való felhagyás. Nem azt mondjuk, hogy holnap kapcsolják le a paksi atomerőművet, hanem azt, hogy az életciklus végéig (2032–2037) üzemeljen, és addig fokozatosan növeljük a megújulókapacitásokat és csökkentsük a fosszilistermelést (például zárjuk be a legnagyobb kibocsátó Mátrai Erőművet).

Az igaz, hogy a jelenlegi nagy importkitettségünk nem ideális, de nem törvényszerű, hogy a hiányzó kapacitások pótlása csak atomerőművekkel történhet. Amellett viszont nem tudunk szó nélkül elmenni, hogy a cikkben említett kimagasló importérték mögött éppen a meglévő paksi atomerőmű egyik újabb, nem tervezett leállása volt – olyan, amiből az elmúlt másfél hónapban három is volt. Pontosan ezért javasolják a zöldek, hogy olyan energiamixből kell fedezni az energiaellátást, ami kellően rugalmas és decentralizált. Sok országban nem üzemel atomerőmű, és több tanulmány (Energiaklub, ELTE, Greenpeace) is bizonyította, hogy hazánkban is megvalósítható a nukleáris energia nélküli, nagymértékben vagy akár száz százalékban megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszer.

Az energiaforradalom nyugaton már javában zajlik, például Németországban idén márciusban egy teljes héten keresztül a villamos energia kétharmadát megújuló energiaforrások adták. Ezek után a szakmai dilettantizmus csúcsa Hárfás Zsolt állítása, hogy Paks II nélkül napi nyolc órán keresztül gyertyával világíthatunk.

Az atomerőművi kapacitás fenntartása viszont ellehetetleníti az időjárásfüggő megújuló energiák terjedését. A nap- és szélenergia mellé rugalmasan szabályozható kiegészítő erőművek kellenek. Az atomerőmű zsinórtermelésre szolgáló alaperőmű, nem tud gyorsan és gazdaságosan igazodni a megújulók termeléséhez. A XXI. századi energiagazdálkodás már nem is számol nagy, centralizált alaperőművekkel. A rendszer alapja az időjárástól függően termelő nap- és szélenergia, és a többi megoldást ehhez kell igazítani.

A paksi bővítést támogató cikkeket még nagyon sokáig leszünk kénytelenek olvasni, hiszen a projekt óriási csúszásban van: a bővítésért felelős Süli János keddi bizottsági meghallgatásán még tippelni sem nagyon tudott arra vonatkozóan, hogy mikor lesz kész Paks II. Az igazi tragédia, hogy a paksi bővítésre szánt összegből évente szépen fokozatosan lehetne bővíteni Magyarország megújulóenergia-kapacitását, és igen, lehetne költeni lakásszigetelésre, amit valamiért Hárfás valamiféle jelentéktelen megoldásnak tart. E kettővel egyszerre tudnánk kevesebb energiát használni és azt olcsóbban előállítani.

Az a helyzet, hogy a kormánynak nem érdeke, hogy a megújuló energia segítségével a magyarok minél kevésbé függjenek a mindenkori hatalomtól. Nem a rezsicsökkentés eredménye van ugyanis veszélyben, csak az, hogy a kormány hatalmától függjenek az energiaárak. Paks II annak a biztosítéka, hogy a kormány kénye-kedve szerint adjon több vagy kevesebb támogatást. Ezzel szemben egy decentralizált, megújulóra alapozott energiaellátás korábban soha nem gondolt energiafüggetlenséget hozna az emberek életébe – és nem mellékesen a Földnek is jót tenne.

A szerző országgyűlési képviselő (LMP)

Összeomlás és áramszünetek helyett

Ungár Péter írásomra küldött válasza arra késztet, hogy mérnökként újra szembesítsem a képviselő urat és pártját azokkal a makacs tényekkel, amelyek miatt megkerülhetetlen az atomenergia növekvő arányú hazai és külföldi használata.

Az LMP képviselője az Energiaklub, a Greenpeace és az ELTE tanulmányaira hivatkozik, amelyek szerint az atomerőművek kiválthatók megújuló energiaforrásokkal. Lássuk ismét csak a makacs tényeket! Németország megpróbálja az atomerőműveit kiváltani, de láthatóan nem sikerül neki. Csak az idén a Paks II Atomerőmű beruházási összegének több mint duplájával, 27,3 milliárd euróval (8818 milliárd forinttal) támogatják arrafelé a megújulókat, hogy azok egyáltalán működni tudjanak. Ez jól hangzik, de nézzük meg, mi van mögötte!

Ma Berlinben fizetnek a legtöbbet a villamos energiáért, 101 forintot kilowattóránként, miközben Budapesten a fogyasztóknak ez csak 38 forintjukba kerül! Mára a német nagyfogyasztók számára az egyik legdrágább az áramdíj ­Európában, ami világosan mutatja, hogy a megújulók valójában veszteségesek, amit az ottani fogyasztókkal fizettetnek meg.

Sántít képviselő úr állítása arról is, hogy Németországban idén márciusban már egy teljes héten keresztül a villamos energia kétharmadát megújuló energiaforrások adták. Tény, hogy ekkor az átlagosnál szelesebb volt az időjárás, de aki egy kicsit is ismeri az energiarendszerek működését, az pontosan tudja, hogy nem lehet kiragadni egy-egy időszakot.

A villamosenergia-rendszereknek ugyanis minden percben, órában, napon, hónapban – az év 8760 órájában – villamos energiát kell szolgáltatniuk. Ez az időjárásfüggő megújulókkal sehol sem lehetséges, mert ingadozik a termelésük. Március 28-án például Németországban a napi termelés 70 százalékát a szén-, az atom- és a gázerőművek biztosították.

Az atom-, a szén- és a gázerőművek nélkül a német energiarendszer egyszerűen összeomlott volna, ha csak a megújulókra hagyatkoznának. Tessenek egyszer s mindenkorra az eszükbe vésni: alaperőművek nélkül nem megy. Ezen a napon Németországnak a szomszédos országokból is jócskán kellett áramot importálnia. Erről soha nem szólnak a zöldek híradásai, mint ahogy arról sem, hogy például tavaly a német ipari fogyasztóknak 80 esetben kellett visszafogniuk a termelésüket, mert az országban nem állt rendelkezésre elegendő villamos energia.

Az OECD Nukleárisenergia-ügynöksége A dekarbonizáció költsége címmel tanulmányt készített, amely egyértelművé teszi, hogy a magasabb megújulós részarány miatt a villamosenergia-ellátás költségei jelentősen növekednek szerte a világban. Hazánkban szintén jelentős támogatásokat kell adni ahhoz, hogy megépülhessenek és üzemelni tudjanak az ilyen erőművek. Javaslom Ungár Péternek és a szakmai tanácsadóinak e tanulmány beható tanulmányozását, ami eloszlatja a tévképzeteiket az atomenergia megújulókkal való kiválthatóságáról.

Képviselő úr az Európai Bizottság Paks II-vel kapcsolatos döntéséről szólva szintén csúsztat, amikor azt állítja, hogy állami támogatás nélkül nem életképes a projekt. Valójában az állapították meg Brüsszelben, hogy a Paks II Atomerőmű várható nyeresége fél százalékkal elmarad a piaci befektetők által elvárt szokásos nyereségrátánál. Ezt én nem nevezném veszteségnek! Felsmann Balázs számításairól pedig annyit, hogy az Energiakereskedők Szövetségének elnökeként Paks II-nél nyilván kedvesebb számára az import masszív növekedése, hiszen az energiakereskedőknél csöng a kassza. Paks II jelentősen csökkenti majd Magyarország importfüggőségét, érthető, ha ez nem nagyon tetszik a kereskedőknek.

Engedjen meg még egy költői kérdést! Mi történne akkor, ha a német atomerőművek mellett a szénerőműveket is leállítanák, és nem épülnének meg a megfelelő új alaperőművi kapacitások, valamint az importáram sem állna rendelkezésre, miközben megújulókkal lenne tele az ország? Segítek. Rendszeresek lennének az áramszünetek. Arról nem is beszélve, hogy az atomerőművek fokozatos leállítása és a továbbra is roppant magas fosszilis részarány miatt Németország már most elbukta a 2020-ra meghatározott klímavédelmi célkitűzését.

Képviselő úr! Ön azt írja: „Az igazi tragédia, hogy a paksi bővítésre szánt összegből évente szépen fokozatosan lehetne bővíteni Magyarország megújulóenergia-kapacitását és igen, lehetne költeni lakásszigetelésre.” A hazai megújulók köszönik szépen, egyre jobban vannak, különösen a hazai naperőművek rohamtempójú fejlesztésének köszönhetően. Kérem, felejtsék el azt a mantrájukat, hogy a házak hőszigetelésére kellene költeni a paksi fejlesztési pénzt. Ezzel a módszerrel ugyanis legfeljebb a földgázfogyasztást lehetne csökkenteni, viszont a szükséges mennyiségű áramot nem lehet Paks és Paks II nélkül biztosítani.

Még egy gondolat. Az látjuk, hogy az LMP-nek – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – fontos a klímavédelem, de a leginkább klímabarát atomerőművek nem kellenek.

Ungár úr! Mindezek alapján sajnos azt kell mondjam, az utóvizsgája is elégtelen. Lehet, hogy inkább az eredeti szakmájára kellene koncentrálnia, vö. a cipész esete a kaptafával.

HÁRFÁS ZSOLT

energetika mérnök, okleveles gépészmérnök