időjárás 5°C Virgil 2022. november 27.
logo

Sorost még Horn is elhajtotta

Pilhál György
2020.02.24. 11:00
Sorost még Horn is elhajtotta

Bármennyire szeretném is, nem tudom Soros Györgyöt kihagyni a Mélyszántásból. Az ambiciózus milliárdos mélyre eresztette gyökereit, szellemiségét kigyomlálni a magyar földből embert próbáló feladat.

Évértékelő beszédében idén a miniszterelnök is kitért a nemzet kéretlen jótevőjére. „Saját szememmel láttam, hogy Soros György háromszor próbálta meg kifosztani Magyarországot – mondta Orbán Viktor.

– Először a kilencvenes évek elején, amikor fel akarta vásárolni a teljes államadósságot. […] Hála és elismerés Antall Józsefnek, aki ezt megakasztotta. És emlékszem 1994-re is, amikor Soros másodszor akart kifosztani bennünket. Az OTP Bankot, az akkor még egyeduralkodó lakossági bankot próbálta megszerezni. Köszönet és elismerés Horn Gyulának [ilyet se sűrűn hallunk Orbán Viktortól, P. Gy.], hogy ezt nem hagyta. […] A harmadik kísérletre már a fia­talok is emlékezhetnek. 2015-ben emberi jogi szervezetek bőrébe bújt embercsempész-hálózatok százezrével hozták a magyar határhoz a migránsokat. És amikor Európa már rogyadozott a migráció súlya alatt, Soros bejelentette, készen áll hitelekkel finanszírozni évente egymillió migráns betelepítését.”

Persze vannak, akik egész másképpen látják a pénzembert. Legfőbb szószólójuk, Vásárhelyi Mária szociológus például évtizedek óta próbálja őrizni és továbbadni az utókornak a Soros-ájulatot. Szerinte Magyarország demokratikus átalakulását az elmúlt évszázadban egyetlen magánszemély sem támogatta oly bőkezűen, mint Soros György. Sőt Széchenyi István óta nem volt, aki saját vagyonából annyi pénzt áldozott volna az ország felemelkedésére, mint ő. Megtudhatjuk, hogy Soros egyenesen a Biblia parancsának engedelmeskedik. A Nyílt Társadalom Alapítvány két évvel ezelőtti távozásakor Vásárhelyi úgy fogalmazott, hogy Budapest ezek után csak egy füstölgő bombakráter maradt, a kultúra és a tudomány pedig vette a kalapját, egyik sem tér vissza Magyarországra. (Máriánk érveit némiképp gyengíti, hogy a kedves papa, néhai Vásárhelyi Miklós hosszú éveken át a Soros Alapítvány elnöke volt.)

Ilyenkor szoktam segítségképp boldogult Csurka Istvánhoz fordulni. Az eltelt évtizedek azt igazolták, hogy amit ő a rendszerváltástól haláláig megjósolt, az szinte hajszálpontosan bejött. A folyamatok, a módszerek, a technikák és persze a következmények. „Ez a kor, amelyben élünk, s különösen az, ami ránk következik a jövendő században [a XXI.-ben, P. Gy.], az a népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.” Csurka ezt még 1998 telén írta a Magyar Fórumban. Milyen érdekes és mennyire igaz. És hogy lehurrogta, lenácizta ezért a magát az ország szürkeállományának tartó, arrogáns SZDSZ! Pedig nem tévedett… „A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.” Szerinte a nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik majd ezt a népvándorlást, ugyanis ez az érdekük. „Néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.” Még azt is hozzátette: nagyon keserű lesz akkor magyarnak születni…

Csurka István Sorosba is belelátott. Fehéren-feketén megértünk mindent, ha elolvassuk 2010-ben megjelent Dr. Utólag visszaemlékezése című munkáját. Az író a nyolcvanas évek közepén részt vett azon a Margit-kerti vacsorán, amelyen a hazalátogató Soros György arról érdeklődött tőle és pályatársai­tól, hogy kik azok a fiatalok, akik megérdemelnék az ő támogatását. „Dúsgazdag lett Amerikában, nem tud mit kezdeni a sok pénzével, és egy részét szeretné a magyar kultúrára költeni – írja.

– Évente hárommillió dollárt akar beletenni ösztöndíjak, támogatások, anyagi beszerzések, utaztatások, külföldi ösztöndíjak formájában a magyar kultúrába.” Az író hamar felismerte ennek a vacsorának a mögöttesét; a „disznófejű nagyúr” mancsait, amint nyúl a magyar öntudatért. A dörzsölt Soros már az összeomlás utáni világra gondolt. Úgy spekulált, a nélkülöző magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. Azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással. „Akkor az étteremben […] csupán egy ókori verssor, Vergilius sora motoszkált bennem – írja könyvében Csurka István –: »Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.«”

Essen már le mindnyájunknál a tantusz!

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.