Oroszlánkirály

Balogh Erika szerint a tiltakozó színművészetis diákoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az igazi diktatúra.

20200722 budapest balogh erika szineszno arany10 vezetoje havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Napi ügyekben nem szoktam „mélyszántani”, ám a hosszú hetek óta tartó, időközben kabarévá lett színművészeti egyetemi fesztivál némely előzménye – mint az alábbi is – egyáltalán nem „napi ügy”. Ráfér egy mélyszántás.

Pár napja az Origó interjút készített Balogh Erika színésznővel, a 2012-ben elhunyt Pintér Tamás kaszkadőrkirály, az egyetem egykori oktatója özvegyével. Balogh Erika szerint a tiltakozó színművészetis diákoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az igazi diktatúra. „Felnőtt egy generáció, amelynek voltaképpen nincsen semmi baja, nem volt se háború, sem éhínség, utazhat, világot láthat, semmi megszorítás nincs, pofont sem kapnak a rendőröktől. Miért kell egy ilyen álságos szabadságharcot folytatni, amikor valódi szabadságban élnek?”

Arról is beszélt a művésznő, hogyan bánt el a férjével az egyetem frissen kinevezett rektora 2006-ban. Pintér Tamás (a filmes szakmában mindenki csak Oroszlán néven ismerte, pályája során több mint négyszáz filmben szerepelt, az ország szinte valamennyi színházában dolgozott mint mozgástervező, akciórendező) már negyven éve tanított, amikor egy délután Ascher Tamás rektor titkárnője azzal hívta fel, hogy másnap már ne menjen be tanítani, ugyanis nyugdíjazták…

Oroszlán később a Magyar Nemzetnek elmesélte, hogyan reagált a történetre. „Már csak pár hónap hiányzott, hogy tanszékvezető egyetemi tanár lehessek. Ehelyett azt mondták: »Oroszlán, nem gondolod, hogy rossz oldalra álltál?« Azt válaszoltam, én nem álltam sehova, én oda születtem.”

Ascher Tamás természetesen reagált Balogh Erika origós visszaemlékezésére. Nyílt levelében azt írta, az egész egy „tipikus színésztódítás”, ő soha nem mondana ki olyan „hülye mondatot”, hogy „a rossz oldalon állsz”. Szerinte miután Pintér Tamás büszkeségét sérelem érte, nyilvánvaló, hogy ő maga költötte ezt a változatot. „Pintért nem kirúgták, hanem 65-66 évesen nyugdíjazta az intézmény. Egy jobban dotált egyetem megengedhette volna magának, hogy érdemeire való tekintettel még tartsuk állásban továbbra is” – magyarázta Ascher. (Akit viszont még most, 71 évesen sem rúgtak ki. Főállásban magyarázkodik.)

Ilyen volt az Ascher-korszak vagy – ahogyan Csurka István írta 2011-ben az Új Színház-ügy után – az Ascher Café. „Ha pályázaton nem nyerjük el Dörner Györggyel és Pozsgai Zsolttal a magyar drámának, egy magyar szellemi műhelynek az Új Színházat, és nem támad a fővárosi döntés ellen eszement hajsza, ennyire világosan talán sohasem látom át, miben élünk.” Az író-politikus szerint a Fidesz első kétharmados ­győzelméig a politikai rendszerváltás egyszerűen lehetetlen volt, mert mindent beterített a liberalizmus. „Az Ascher Café Dörnert és engem nácinak nevez, mert kaptunk egy lehetőséget, hogy kilépjünk a liberális konszenzusból, és elkezdjük megszervezni a magyar nemzeti megújulás és összetartozás közösségét.” (Hogy mekkora lármát csaptak a baloldalon, jól mutatta az is, hogy Fischer Ádám liberális főzenész nyomban levelet írt az Európai Parlament néppárti delegációjának, amelyben Csurkát a magyar antiszemitizmus doyenjének nevezte.)

Egy mélyszántás sok mindent felszínre hoz.

Kis elfogultságot bocsásson meg nekem az olvasó. Ifjúkoromban – mint „kiszolgált öttusázó” – pár évig hajdani vívómesterem, Pintér Tamás mellett kaszkadőrködhettem. Azt hiszem, Oroszlán barátjának mondhattam magam. Kivételes ember volt. Miközben pazar dublőrjelenetekben kölcsönözte bátorságát a kor nagy színészeinek, szellemét sem hagyta parlagon. Egyvégtében tanult, képezte magát, harmincévesen már vívást, lovaglást, akrobatikát tanított a színművészetin. Emellett könyveket írt, előadásokat tartott, néha politikai vitákon is részt vett. Utóbbi lehetett a veszte… Eltávolítása előtt az emlékezetes, kettős állampolgárságról szóló népszavazás témájában beszélt egy Fidesz-nagygyűlésen. Az Ascher Caféban itt telhetett be a pohár.

Halálakor ki sem tették az egyetem bejárata fölé a fekete zászlót. Oda, ahol most mindenféle „forradalmi” lózungok sorjáznak.