A kötetben megjelölt stációk, csapat- és minisztériumi beosztások a mérvadók a tekintetben is, amikor a cikk I. ügyosztályt, egy akkor már nem használt megnevezést említ ügycsoport titulus helyett. Ez és más korrekció szükségessége (Uzsok környéke helyett Ungvölgy és Uzsoki-hágó használata stb.), és a cikkben megfogalmazott némely gondolat forrás jelölése nélküli közzététele (pl. a „miniszter szerény munkatársa”) miatt érdemel külön szót. Az olvasó legalábbis megérdemli, hogy egy ilyen évfordulón ne ilyesmin lepődjön meg, hanem örömmel vegye a nemzet egy-egy kiemelkedő személyiségéről, a honvéd rendfokozattól (nem közlegénységtől) a tábornokságig (nem főtisztségig) eljutó hadvezéréről.
Végül pedig: a hadvezért nem Zuglóban, hanem az Apponyi tér 1. (ma Ferenciek tere 2.) szám alatti, az akkor Habsburg tulajdonban lévő Királyi Bérpalota második emeleti otthonában érte a halál. Az oroszok a mátyásföldi nyaralójában és az Apponyi téren is keresték Szurmayt, de ez nem következett bármiféle második világháborús közreműködésből. A szovjet hadsereg Budapest okkupációjakor mint a cári csapatok ellen hazáját védő, egyszersmind a bolsevizmus ellen írásaival is harcoló agg hadfit kereste. (Az 1945 után az első megsemmisítési rendelettel már el akarták tüntetni Az orosz vörös veszedelem és Magyarország szerepe című, 1921-ben írt könyvét.)
Mindemellett azt is írhatnám, Szurmay és családja történetéről, valamely epizódjáról írni, jószolgálati küldetés. Ehhez ajánlom e sorok olvasóinak szóban forgó kötetem elektronikus változatát. (A katonabáró: Szurmay Sándor, a Monarchia magyar hadvezére / Tóth György, M. ; szerkesztő Hausner Gábor
http://mek.oszk.hu/17500/17563)
M. Tóth György
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!