Demeter Szilárd és Gina Carano közös sorsa

Olyanok nácizták a PIM főigazgatóját, akik egészen biztosan tudták, hogy a hazai és nemzetközi baloldal haragját kiváltó írás nem antiszemita.

Demeter Szilárd elleni offenzívára a legtöbb liberális néha egészen biztos büszkén emlékezik vissza, majd elégedetten és boldogan kortyolnak egy finom borból, és bár tudják, hogy a főigazgatót csak csalafinta trükkök százaival támadták meg, azonban nem érdekli őket a hogyan, kéjes örömmel nyelik le az ízletes nedűt. Olyanok ők, mint azok a vadászok, akik Afrikában egy autó tetejéről szoktak ritka, nagy sörényű hímoroszlánokra lövöldözni, persze csak azután, hogy az állatokat harminc helyi önkéntes kiterelte eléjük, pontosan a megfelelő helyre, majd büszkén fényképezkednek az orvul megölt, tőrbecsalt és kiterített ragadozó tetemével.

Persze adódik a kérdés, hogy mindezt miért elevenítettük fel, miért téptük fel a fájó sebeket?

Nos azért, mert az eset szinte szóról szóra megismétlődött.

Történt, hogy a roppant dekoratív külsővel megáldott ketrecharcos, Gina Carano, aki újabban színésznőként is elkezdte bontogatni a szárnyait, a minap egy olyan Instagram-sztorit tett ki a közösségi oldalára, amelyben arról ír, hogy manapság a republikánusokat hasonló módon üldözik, mint annak idején a zsidókat. Helyesebben, a republikánus szavazók ellen folyó jelenlegi propaganda-hadjáratot hasonlította össze a zsidók ellenivel. Nem a holokausztot, csak a kampányt.

Egészen pontosan így fogalmazott: „A zsidókat a nyílt utcán verték, és nemcsak a nácik, hanem a saját szomszédjaik, még a gyerekek is. Mivel a történelmet állandóan átszerkesztik, az emberek nem értik, hogy amíg a nácik zsidókat kerítettek körbe, addig hosszú út vezetett. A kormány először a saját szomszédaival gyűlöltette meg a zsidókat, pusztán azért, mert zsidók voltak. Hogyan különbözik ez attól, amikor valakit gyűlölünk pusztán a politikai nézetei miatt?”

Pár óra sem telt el, hogy a megsemmisítő gépezetet, az eltörléshez legyártott fegyvereket üzembe helyezzék, a művésznővel szinte azonnal szerződést bontott a Disney – egy főszerep várt volna rá –, miután a baloldali sajtó elkezdte olyan hazugságok terjesztésével vádolva szétcincálni, mint hogy a harcosnő náci üzenetekkel traktálta követőit. De az a vád is előkerült, hogy Carano, úgymond, relativizálta a holokausztot.

Az embernek feláll a szőr a hátán, hogy mennyire megegyeznek a karaktergyilkosság paneljei a Demeter esetében használtakhoz. Carano a gyűlöletkeltés ellen emelte fel a szavát, mégis őt vádolták meg gyűlöletkeltéssel.

Döbbenetes. Vagy inkább rémisztő.

Hiszen az elmúlt harminc évben tapasztalhattuk, hogyan használja fel önös aktuálpolitikai céljaira a baloldal a holo­kausztot, hallottuk, hogyan legsötétebb vészkorszakoznak a vadliberálisok egy ártatlan magyar zászló miatt is, és most mégis, ugyanők, akik egy büszkén elénekelt himnuszba is a náci idők és eszmék újraéledését látták bele, akik Trumpot, Orbánt vagy Salvinit szünet nélkül nácizták és fasisztázták, most sértődötten kikérik maguknak, ha politikai ellenfeleik is hasonló párhuzamokat merészelnek vonni.

A szélsőséges libernyákok most azt hazudják, és közben nem sül le a képükről a bőr, hogy effélét kultúrember soha, semmilyen körülmények között sem csinál, még csak hasonlókat is szigorúan tilos mondani, írni vagy gondolni. Mert az nácizmus, mert az antiszemitizmus, mert az a holokauszt relativizálása lenne. Persze szó sincs erről.

A hazai és a nemzetközi baloldal egyszerűen nem akarja megengedni, hogy a nácizás fegyverét kicsavarják a kezéből. Az az ő tulajdonuk, előjoguk, privilégiumuk. És mindenre képesek érte. Még arra az aljasságra is, hogy azokat nácizzák és antiszemita vádakkal azoknak tegyék tönkre az életét, akik a náci bűnökkel és borzalmakkal érvelnek.

Az ilyen emberek nyilvánvalóan egészen biztosan nem antiszemiták, például azért, mert egy náci soha nem nevezné borzalmaknak a nácik által elkövetett bűnöket.