Ma dömpingszerűen éri a befogadót számtalan helyről és mind alattomosabb módon a nyomás, hogy egyrészt ne kívánjon elmélyülni, maradjon felületes („virtuális énünknek” kínálnak a divatmárkák digitális ruhát megvételre, hogy avatárunk is egy márkával fejezze ki egyéniségét, a kommunikáció mind gyakoribb formája az emojikkal és hashtagekkel való érzelemkifejezés, elköteleződés jelentése). Ezzel párhuzamosan pedig éber, algoritmusokkal, szappanoperákkal s megannyi eszközzel felszerelt gondolatrendőrség igyekszik kulturális és etikai normatívákat ránk kényszeríteni. Kertész – mint annyi mást – ezt is előre látta: „Hamis és meghamisító moralitásának egész eszköztárát latba veti, a konformizáló agymosás totális technikájának minden leleményét.”
Ugyanakkor életműve arra tanít, hogy kitűnő és élményt adó védekezés áll rendelkezésünkre az elnyomó ideológiák ellen: belső világunk integritása s a kulturális kincsekben fellelt örömök átélése, amelyekhez például az elmélyült olvasáson át vezet az út. Így Kertész halálának évfordulóján annyit javasolnék: olvassanak minél többet! Olvassanak Kertészt – ne csupán a Sorstalanságot, hanem a kitűnő Angol lobogót, a Kaddist, csodálatos esszéit is –, olvassák el a Kertész Imrét a nagyközönségnek felfedező Spiró György Fogság című regényét, amely művelődéstörténeti szempontból is remek választás, olvassanak Szép Ernőt, Karinthyt, Herczeg Ferencet, Ady, Jókait, Mikszáthot, Tamási Áront, Marno Jánost, Kányádi Sándort, Illyést, Babitsot – a sor végtelenségig folytatható: csak olvassanak jó műveket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!