Arcpirító cinizmus, ahogy a konzervatív, keresztény értékeket fölszámolni igyekvő társaság a sokszínűségre hivatkozva próbálja fölszámolni az emberi gondolkodás tarkaságát. Virágozzék száz virág, ahogy egykor Mao elvtárs mondta, de formájuk legyen azonos, száruk zöld és viráguk a vörös egyik árnyalata. A többit, a Földet saját veteményeskertjükként kezelő közösségi hálózatok cenzorai sötétségbe burkolják. A mai világban aki nem szerepel a médiumokban, nincs fenn a neten, az mintha nem is létezne.
A helyzet kétségbeejtő ugyan, de nem reménytelen. Bár szavakkal nem tudunk szót érteni, de a bábeli nyelvzavarban maradt egy nyelv, mely közelebb hozza egymáshoz az embereket: a zene. Muzsikáljunk, énekeljünk, hallgassunk zenét, és érezni fogjuk, hogy minden megosztottság ellenére a kultúra, a művészet összeköt minket. Ars longa, vita brevis – a művészet hosszú, az élet rövid. Vessenek meg, de a latin közmondás magyar változatát, József Attila (Rejtőre hajazó) szavait érzem közelebb magamhoz: „Hosszú az Úristen, rövid a szalonna.” Kicsit abszurd, „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk”.
A szerző antikvárius
Borítókép forrása: flickr
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!