Íme, az ember!

Olvassuk a Bibliát, ismerjük meg Jézus életét, tetteit, tanítását, lépjünk a nyomába! Értékesebb lesz tőle az életünk.

Rma, 2017. prilis 15. Hatalmas, gyertykkal megvilgtott kereszt a rmai Colosseum eltt a hagyomnyos nagypnteki klvriajrs, a Via Crucis (keresztt) alatt, 2017. prilis 14-n. (MTI/EPA/Giorgio Onorati) Fotó: Giorgio Onorati Forrás: MTI/EPA/Giorgio Onorati

A Biblia nemcsak vallási alapkönyv, Isten üzenete, hanem az emberi műveltséghez tartozó olvasmány. Gondolom, egy-két képnél megállva beszédes lehet életünk, viselkedésünk eligazítására, meglevő értékeink megőrzésére, elvesztett értékeink visszaszerzésére.

Jézus apostolai azok, akiknek az Úr tanítását tovább kell adni, és az életükkel kell bizonyítani Jézus tanait.

De van egy, aki hajlandó harminc ezüstpénzért elárulni. Hányan vannak, akik napjainkban júdási elvvel élnek: mit adtok, ha elárulom őt? Legyen az kis ember, kiemelt polcon levő, az írott sajtóban vagy a világhálón működő személy. A mammon elvakít, és minden rosszra rávesz a megszerzéséért.

Jézus Pilátus előtt. Vád: királlyá tette magát; nekünk nincs királyunk, csak császárunk. Busás adót szed ugyan a császár, szívesen megszabadulnának tőle, de itt most félni kell, mit szól a császár, ha meghallja, mit tanít Jézus. Pilátus kérdez: király vagy? Jézus: „Az én országom nem e világból való.” Pilátus legyint: mi az igazság? Jézus életéről van szó, mégis igazat mond, nem csak egy részét, a teljes igazságot! Életébe kerül, tudja, de ez az igaz és ezt mondja.

Drága magyar világ: iskolás mondja, ő nem nézte a mobilját óra alatt. A szülő nem néz utána, milyen megkülönböztető a tanító. A férj a feleségének és fordítva mindig a teljes igazságot fedik fel? A sajtó állításaiban vagy az egyik párt szava igaz, vagy a másiké. Valóban amit ír, mond, a fele igaz, de a másik fele nélkül engem esetleg nyugtat, a másik embert bosszantja. Lehet így kiválasztani, kire lehet bízni egy várost, egy országot? Vakulj nép, mi majd tudjuk… A nagy Szovjetunió nem azt ígérte, a bőség sarujából majd mindenki annyit meríthet, amennyire igénye van? Egy-kétszázan el is érték a nép munkájának pénzéből.

Ostorozás után Pilátus kiállítja Jézust: „Íme, az ember.” Szokás elengedni az ünnep előtt egy rabot, ki legyen az, Barabás vagy Jézus? Az elvakított tömeg a lázadást szító Barabást választja. A gyűlölet szítása elveszi a nép igazságérzékét, a félelem felszítása elveszi a helyes döntés képességét, e fénytörésben még a gyilkos is értékesebb, mint aki valóban nekik akart jót, és ezt tetteivel is sokszor bizonyította. Gyűlöletet szítani sátáni munka, a szítónak is, a szítottnak is kárára van. A gyűlöletszítónak soha sincs igaza, elvakítja magát és másokat is vakká tesz. A gyűlölet kést ragad, bombát robbant. Öl, pusztít. Jelszó: ártani!

Jézust ostorozzák, tövissel koronázzák, mint király előtt gúnyolódva hajlonganak, olykor arcul verik. A kis senkik kitölthetik a mérgüket, Vele mindent meg lehet csinálni, játsszunk királyost, de mutassuk meg, mi többek vagyunk. A gőgös kis ember a védtelennel játszadozik. Kár, hogy még a kicsik is gőgös módon akarnak hatalmaskodni akár az elítéltnek látszó igaz, akár a már bűnösnek nyilvánított elítélt fölött. Ám Jézus egyetlen elítélő szót sem szól. Csendben tűri mindezt.

Ennyi türelemnek kellene lenni bennünk is. Akkor a hatalmaskodás helyett a szeretet lehetne úrrá! A két lator között Jézus is ott van a kereszten. Az egyik hallotta, milyen csodákat tett, hát szabadítsd ki magadat, meg minket is! – mondja. Ha már ide jutott, mutassa meg hatalmát. A másik érzi, hogy sajnos igazságos a saját keresztje. De hisz Jézus ártatlanságában és másféle királyságában. Nem „itteni” szabadítást kér, de ha Jézus „hazaér”, emlékezzék meg róla, kéri tőle. Jézus válasza: „Még ma velem leszel a Paradicsomban.” Milyen jó a jó tetteinkre visszagondolni, magunkat megítélni, a rosszat pedig megbánni! Milyen jó, ha valaki Krisztus elé tud lépni bűneivel is, és megbocsátást kaphat tőle! Milyen kár, hogy vannak olyanok, akik még a földi ítélet után se látják be és nem bánják meg a rosszat, amit tettek!

Jézus imája: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Életét adta áldozatul értünk, mert szeretett minket, példa akart lenni, hogy milyennek kell lennie egy igazi becsületes embernek. Jött, hogy mi kövessük Őt. Legyünk becsületes, tiszta, minden ember szeretetét tettekkel bizonyító emberek! A Jézusban hívőknek könnyebb követni Őt. A benne nem hívő embereknek, látva Jézus életét, azt hiszem, meg kell próbálniuk a becsületes, népét szerető, gondjaiban segítő, megbocsátó ember életét követni. Neki van hatalma az élet felett, ígérete szerint kereszthalála után harmadnapra feltámadt. A becsületes életet követő embereknek ez benső nyugalmat, békét ad. Az Őt követő embereket pedig elvezeti a hithez és a feltámadás öröméhez.

Olvassuk a Bibliát, ismerjük meg Jézus életét, tetteit, tanítását, lépjünk a nyomába! Értékesebb lesz tőle az életünk.

Húsvét öröme töltse be napjainkat, feltámadása segítse követőit!

A szerző a Szeged–csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspöke

(A borítóképen hatalmas, gyertyákkal megvilágított kereszt a római Colosseum elõtt a hagyományos nagypénteki kálváriajárás, a Via Crucis (keresztút) alatt, 2017. április 14-én. Forrás: MTI/EPA/Giorgio Onorati)