Kinek csinál az ember politikát?

Az ellenzék olyan politikát csinál, aminek alfája és ómegája az irigység és az egyre iszonyatosabb indulatok tudatos felkorbácsolása.

Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda

2004-ben, a szégyenteljes kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampánya alatt volt szerencsétlenségem beszélni nem egy és nem kettő olyan határon túli magyarral, aki kifejtette: ha egyáltalán elmegy, akkor nemmel fog szavazni, mert „neki mennyi nehézség meg szenvedés volt, míg megkapta az állampolgárságot, nehogy már most ezek mind megkapják csak úgy”.

Igen, ez egy embertípus. Szebb lenne a világ nélkülük, de nincs mit tenni, itt vannak, mióta világ a világ.

Ugyanez az embertípus az, aki most ül otthon nagylyukacsos atlétában, abban a lakásban, amit a kilencvenes évek elején-közepén töredékáron (10-15-20 százalékért) megvásárolhatott az önkormányzattól, és kiüvölt a konyhába a nejlonotthonkának: „Nézd má’! Ezek a szemetek most megvehetik sz…ré’-hugyé’ az önkormányzati lakásukat!” Ez örök. Nincs mit tenni.

A kérdés viszont az, hogy kinek csinál az ember politikát?

Nos, nekik az ellenzék csinál politikát, aminek alfája és ómegája az irigység és az egyre iszonyatosabb indulatok tudatos felkorbácsolása.

Ezt a politikát csinálja a DK-tól a Jobbikig az egész Lenin-fiú konglomerátum, ezt a politikát csinálja a Várnegyedben is a pengeszájú kommunista, akit az előző polgármester hanyagsága és lustasága néhány szavazattal bejuttatott a polgármesteri székbe. A 2019-es kampányban megígérte, hogy a vári lakások bérlőknek történő eladásáért fog harcolni (felvétel van róla, bárki megnézheti), most pedig ordít, hazudozik és szítja az indulatot. Mint az összes, hozzá hasonlóan becstelen és aljas elvtársa. Hazugságokkal és rágalmakkal csencselnek a nagylyukacsos atléták és nejlonotthonkának világának. Szabó Tímea, Hadházy, Gyurcsány, Jakab, V. Naszályi, Sebián-Petrovszki – rozsdatemető, hábetlerizmus, kicsinység és kicsinyesség, arctalanság, a kitörés lehetetlensége, jellegtelenség.

Úgy tudom, mi nem nekik csinálunk politikát. Hanem a magabíróknak és magabízóknak. Azoknak, akik akarnak, és nem az irigység élteti őket.

Többek között erről szól az elmúlt tíz évünk családtámogatási rendszere, nem? Az egész politikánk arról szól, hogy saját tulajdonú otthonhoz juttassunk mindenkit. Erről szól a csok, a családi adókedvezmény, a babaváró hitel, a bizonyos gyermekszám felett járó adómentesség és még ki tudja, mennyi lehetőség. Ma mindenki hozzájuthat a saját otthonhoz, aki dolgozik. S még most is, másfél év Covid, leállás, pangás és recesszió után csak az nem talál munkát magának, aki nem is akar.

És akkor megijedünk, mert a gazemberek „lex Bayereznek” meg „lex Rákayznak”? Szerintem nem megijedni kell, hanem képviselni továbbra is azt, amit eddig. Továbbá odaszólni ezeknek:

Gelencsér alpolgármester úr az Országház utcából (illetve kedves barátnője és a barátnő nagymamája); Vámos Ágnes, V. Naszályi főtanácsadója, az I. kerületi önkormányzat alkalmazottja a Fortuna utcából; Baráth Etele volt szocialista miniszter és tótumfaktum a Táncsics Mihály utcából; Bakró Nagy Ferenc volt indexes, ma már telexes újságíró a Szalag utcából; Diósdi László népszabadságos újságíró az Úri utcából – és még sokan mások, komcsik és libsik. Nos, ugye már megfogalmaztátok azt a nyilatkozatot, amelyben kijelentitek, hogy ti soha, semmilyen körülmények között nem éltek a most felkínált lehetőséggel, és nem vagytok hajlandók megvásárolni önkormányzati bérleményeiteket, mert annyira igazságtalannak tartjátok ezt a konstrukciót? Ugye, legkésőbb hétfőn olvashatjuk már ezt?

S a nyilatkozat megtétele után lehet tovább bayerezni meg rákayzni. Bár, megjegyzem, akkor is lesz még úgy ezer ember a Várban, aki szeretné megvenni a bérleményét, amit annak idején – igazságtalanul – nem tettek lehetővé nekik. És annak az ezer embernek semmi köze a politikához.