A modern fó­biák könyvében (Tim Lihoreau, London, 2006) felsorolnak egy-két modern kori szorongást, amelyek már-már az irracionalitás határát súrolják. A contumafóbia például azt jelzi, hogy van egy embertípus, amelynek tagjai attól tartanak, hogy véletlenül egyetértenek a jobboldali újságírókkal. Nos, ne féljetek kedves contumafóbiások: mi sem vagyunk ördögtől valók. Ehhez kapcsolódik a caerulofóbia, amely félelem a konzervatívoktól. Márpedig a fóbiás liberálisok egyik legfőbb jellemzője, hogy gyakran átesnek a ló másik oldalára. Ha tartanak a konzervatívoktól, azt a végsőkig fokozzák.

Még egy érdekes fóbiatípusra bukkantam ugyanebben a könyvben, a civerofóbia meghatározására. Ez pedig nem más, mint a félelem attól, hogy nem vagyunk politikailag eléggé korrektek. Ez tetten érhető fogalom, ugyanis sokan a társadalomban szabályosan rettegnek attól, hogy bátran kinyilvánítsák a fősodortól eltérő véleményüket, amely kiállásért szerintük elveszíthetik presztízsüket, munkájukat, megélhetésüket, sőt akár igaz­ságszolgáltatási eljárás alá is vonhatók. Ez a gyakorlat hazánkban még nem annyira jellemző, de Amerikában és Nyugat-Európában már jó ideje jelen van.

Az állatoktól való félelmet zoofóbiának nevezzük, a legismertebb a pókok, hüllők, kutyák, macskák vagy madarak okozta fóbia. A természeti jelenségek közül a leggyakoribb a sötétségtől és a villámlástól való félelem, de kialakulhat fóbia a naptól, a tűztől, az éjszakától is. Szinte nincs olyan dolog, esemény (házasság, egyedüllét, halál, férfiak, nők, zene, tánc, árnyék, gépek, döntések stb.), amivel kapcsolatban ne írtak volna le a történelem során fóbiás tüneteket, és a sor a végtelenségig folytatható. Ezeknek a szorongásoknak egy része kezelhető, illetve csökkenthető.

Szóval, kedves liberális barátaink, akik előszeretettel xenofóboznak és homofóboznak: mi nem félünk se a genderlobbitól, se a bevándorlóktól! És nem is gyűlöljük őket. Csak éppenséggel nem szeretnénk, ha akaratukat ránk erőltetnék. Nem szeretnénk, hogy az ő „ügyük” elsőbbséget élvezzen a mi mindennapi életünk békés keretein belül. Legyenek akár homoszexuálisok, akár legális bevándorlók, utóbbiak lehetőleg ugyanabból a kultúrkörből, amelyből mi származunk, csak éppenséggel tanulják meg a nyelvünket és fogadják el a szokásainkat. Ami pedig az LMBTQ-közösség tagjait illeti, tegyenek, amit akarnak, de nem kiskorúakkal az óvodákban és az iskolákban, hanem odahaza, a saját köreikben.

Továbbá nekünk, heteroszexuális, keresztény, patrióta magyaroknak mindig legyen arra lehetőségünk, hogy saját életünket éljük, és ne szoruljunk háttérbe saját országunkban. Mi nem kiabáljuk tele az Andrássy utat évente a küldetéstudatunkkal, habár október 23-án erre szorulunk majd, ezt fogjuk tenni. Mert elegünk van a kisebbségi jogokat ajnározók véleményterrorjából, az elmúlt évek balliberális gyűlöletpolitikájából. Abból, hogy vezető baloldali politikusok a Facebookon naponta fenyegetik meg közösségünket elszállítással, bebörtönzéssel, vagyonelkobzással, földönfutóvá tétellel, a jogállami keretek felszámolásával, az alaptörvény eltörlésével. A jobboldali újságírók átnevelésével.

A nagy diktatúrázás közepette észre sem veszik, hogy éppen ők azok, akik diktatúrát kívánnak bevezetni – és még csak nem is titkolják! A jogállam jövőbeni kiiktatása érdekében jogtudósok és baloldali megmondóemberek ülnek egy asztalhoz, és konferenciáznak. Ez hogyhogy nem háborítja fel a jogállamisági eljárással naponta fenyegetőző brüsszeli döntéshozókat és az Európai Parlamentet?

A békemeneten ezúttal az amerikai magyar patrióták is ott lesznek, és ki fogjuk mondani, amit ki akarunk mondani: hogy nekünk a család, a nemzet és a keresztény egyház igenis meghatározó pillérek az életünkben. És toleráns keresztényként elvárjuk, hogy illegális bevándorlók ne gyilkoljanak meg katolikus papokat és ne üldözzék eszmetársainkat Európa-szerte. Erről kellene Ursula von der Leyen asszonynak naponta nyilatkoznia. Nem hallottuk, hogy a keresztények üldözését mindeddig szégyenletesnek nevezte volna. De a pedofilok „jogaiért” aggódik. Nem fordítva ül a lovon ez a mostani európai totalitárius vezetés?

A paródia leglátványosabb formája azokban a posztkommunista országokban nyert teret, ahol a volt elvtársak szeretnék építeni a kapitalizmust. Ezért jött ide Tucker Carlson is, hogy jót mosolyogjon ezen az egészen, és tanuljunk egymástól.

Végül arról, hogy én mitől (kitől) félek, szorongok általában. Az érték nélküli emberektől. A hagyományokat és a kultúrát mellőző fajankóktól. A profitot mindenekfölött éltető, kapzsi üzletemberektől. Az agressziótól. Az erőszaktól. A sunyiságtól. A hazugságtól. És a politikai korrektség önkényétől, amely a korrektség ellentéte. Pedig nem kellene kórosan félnünk egymástól. Nekünk se tőlük, nekik se tőlünk. Sőt egyszer talán, amikor csörtéink már mögöttünk lesznek, próbáljuk majd meg filozofikusan kezelni a modern kori fóbiákat. A gerjesztett félelmek korának ideje véget vetni. A cápákkal, a kígyókkal és a hiénákkal pedig majd megküzdünk később.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép forrása: MTI/EPA/AFP pool/John Thys