idezojelek

Megcsúfolják a demokráciát

Összehangolt külföldi beavatkozási kísérletek a magyar választási kampányba.

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás
Cikk kép: undefined
Fotó: Chad Harland

Szijjártó Péter a következőképpen fogalmazott a Megafon legutóbbi rendezvényén: – Ami még a következő időszakban szerintem várható, azok a nagyon durva külföldi beavatkozások a magyar választási folyamatba, annak kampányába és annak reménybeli kimenetelébe.

Korábban erről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök is. A választáshoz közeledve láthatjuk: számos beavatkozási kísérlet történt és még történhet a hátralévő napokban. Vegyük számba ezeket!

Megítélésem szerint a külföldi beavatkozásnak hatféle: politikai, jogi, pénzügyi, úgynevezett NGO-k (nem kormányzati szervezetek) által szervezett, média- és sajtóbeli, illetve nem utolsósorban titkosszolgálati formái lehetségesek – hogy a legdurvább katonai típusú beavatkozásokról ne is beszéljek, amilyen például a Majdanon történt 2014-ben, kikényszerítve a megválasztott oroszbarát Janukovics leváltását, száműzését és a Nyugat-követő, az Egyesült Államok által dróton rángatott Porosenko és kormánya hatalomra kerülését.

Megjegyzendő, hogy a globalista liberális, főleg Soros Györgyhöz köthető hálózatok az elmúlt harminc évben számos közép- és kelet-európai ország politikai viszonyaiba próbáltak több vagy kevesebb sikerrel beavatkozni, Grúziától kezdve Szerbián, Észak-Macedónián keresztül egészen Bulgáriáig. Ezek mögött a beavatkozások mögött a felforgató forgatókönyvek olyan elméletei és módszertanai állnak, amelyeket többek között Saul ­Alinski és Gene Sharp dolgozott ki, egyik szorgalmas követőjük és aktivistájuk például a szerb ­Szrgya Popovics.

Az alaphelyzet az, hogy Magyarország az unió olyan „renitens” tagja – talán a „legrenitensebb” a lengyelek mellett –, amelyik élesen szembemegy a brüsszeli liberális, globalista fősodorral, méghozzá legalább három nagyon fontos kérdésben: nem fogadja el az európai föderális szuperállam, az Euró­pai Egyesült Államok birodalmi koncepcióját, helyette erős és szuverén nemzetek szövetségére épülő Európát képzel el; nem hajlandó a bevándorlást emberi jogként elfogadni és tudomásul venni, hogy az uniónak egyszerűen kötelessége befogadni az ide érkezőket, bárhonnan is jöjjenek, nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy etnikailag kevert Európa életképes lehet; végül nem fogadja el a genderideológiát, a hagyományos családmodell felrúgását, az LMBTQ-propaganda által diktált életforma normálissá és követendővé minősítését. Ezért indultak és zajlanak a támadások a mainstream irányzatoktól és hálózatoktól Magyarország és kormánya ellen. Vegyük először a politikai támadásokat! Erről tavaly ősz elején Vera Jourová uniós biztos, a bizottság alelnöke nyíltan beszélt, amikor azt mondta, hogy politikai eszközökkel is megpróbálják az országot helyes útra terelni.

De vajon melyek ezek az eszközök? Idetartoznak többek között a bizottság és a parlament által elfogadott határozatok, nyilatkozatok az Orbán-kormány állítólagos antidemokratizmusáról, jogállamiság-ellenességéről, korrupciójáról, a médiaszabadságot sértő gyakorlatáról stb., többek között idetartoznak a 2020 óta elfogadott, úgynevezett jogállamisági jelentések, de se szeri, se száma az elítélő nyilatkozatoknak, amelyeknek céljuk, hogy az európai közvélemény előtt lejárassák a magyar kormányt, és így hangolják a magyar választókat a regnáló kormány ellen. Fontos része a beavatkozásnak az, amikor bizonyos nagykövetségek, melyek nem szimpatizálnak a kormánnyal, koor­dinált nyilatkozatot adnak ki vagy finanszíroznak kormánykritikus cikkeket, lapokat, portálokat.

A jogi eszközöknek is széles a tárháza, idetartozik az EP által indított 7-es cikkely szerinti eljárás, a kötelességszegési eljárások, legutóbb éppen a gyermekvédelmi törvénnyel szemben, egyszerre volt jogi és politikai eljárás a Fidesz kilépése-kizárása az Euró­pai Néppártból, illetve az Európai Bíróság számos döntése Magyarországgal szemben, többek között a határőrizettel, a felsőoktatási törvénnyel vagy éppen a külföldről támogatott NGO-kal kapcsolatos törvénnyel szemben.

Továbbmenve, súlyos beavatkozásnak minősül a pénzügyi szankciók bevezetése, ez a legújabb módszerek közé tartozik: jól tudjuk, hogy az Európai Bizottság mondvacsinált okok miatt immáron hosszú hónapok óta nem hajlandó kifizetni a Magyarországnak is járó helyreállítási alapból ránk eső részt – mint ahogyan Lengyelországnak sem –, s ha a bíróság úgy dönt, akkor a pénzek elosztását olyan, kreált jogállamisági feltételekhez kötheti a bizottság, amelyek alapján ismét pénzügyi szankciókkal sújthatnak bennünket. A globális liberális fősodor irányítása alatt álló nemzetközi sajtó és média beavatkozási kísérletei pedig abban érhetők tetten, hogy folyamatosan és megállás nélkül fals, torz képet festenek Magyarországról az újságírók, s hogy ez mennyire így van, arról éppen mostanában tettek rejtett vallomásokat olyan személyek, mint Andrej Nosko volt Soros-alapítvány-igazgató, Dalibor Rohac, az amerikai Enterprise Institute munkatársa vagy éppen Kálmán Mátyás újságíró.

És itt már az NGO-k befolyásolási kísérleteinél tartunk: a balliberális, globalista, ezen belül is leginkább a Soros-hálózathoz köthető álcivil szervezetek – azért álcivilek, mert egyoldalúan, kizárólagosan ideológiai-politikai célokat követve támadnak tőlük eltérő politikai irányzatokat, pártokat, politikusokat – a magyar viszonyokba való beavatkozás elképesztően széles tárházát használták eddig és használják most is. Persze esetükben a politikai, jogi és médiabeli befolyásolás össze is ér, hiszen jellemző, hogy az évek során óriási befolyást szereztek az unió döntéshozó fórumain, különös tekintettel a bizottságra és a parlamentre, s az éves jogállamisági jelentés Magyarországról szóló részét gyakorlatilag tollba mondják ezek az ­NGO-k – az Amnesty Internationaltól a TASZ-on át a Helsinki Bizottságig és tovább – a jelentéstevőknek. De az NGO-k, amelyeket külföldről pénzelnek – ami önmagában törvényellenes is lehet –, folyamatosan formálni próbálják a hazai közhangulatot nyilatkozatokkal, perek indításával stb. A legfrissebb példák: a Foundation for European Progres­sive Studies hangosan követeli, hogy büntessék meg a magyar kormányt, szankciókat alkalmazzanak, eljárásokat indítsanak ellene. Vagy itt van a Parlamentközi Szövetség a Kleptokrácia Ellen, amely hangosan követeli hazánk megbüntetését a bizottság, illetve – és ez különösen döbbenetes! – az Egyesült Államok részéről.

Végül a titkosszolgálati beavatkozások a legsikamlósabb terület, amellyel kapcsolatban értelemszerűen nem tudok példákkal szolgálni, ám arra felhívom a figyelmet, hogy Szijjártó Péter egy interjújában utalt arra, hogy dolgoznak a mi szolgálataink is, és sok mindenről tudnak, ami nem hangzik jól, ám ezek ellen megtették és megteszik a szükséges és nélkülözhetetlen intézkedéseket hazánk szuverenitásának védelmében.

Ez a csokor együtt, ha jobban belegondolunk, bőven kimeríti a választásokba való módszeres és tudatos beavatkozás tényét, és csak annyit mondhatok erre: ez a demokrácia megcsúfolása, amiért a globalista, liberális fősodornak vállalnia kell a felelősséget, mert ők azok, akik a XXI. században módszeresen felszámolják a demokráciát. Lelkük rajta!

Természetesen egy kormány befeketítésének, a közhangulat kormány ellen hangolásának, a kormány szankcionálásának, a kormány nemzetközi és hazai közvélemény előtti lejáratásának a következményei nyilván nem mérhetők egzaktan és matematikai módszerekkel. A cél azonban egyértelmű már 2010 óta, s ez nem más, mint az Orbán-kormány minél előbbi eltávolítása és a balliberális-szélsőjobboldali szivárványkoalíció hatalomba juttatása. Ezért futtatják például a totálisan alkalmatlan Márki-Zay Pétert végig a legismertebb nemzetközi médiumokban, hogy népszerűvé tegyék a nemzetközi és hazai közvélemény előtt. Az viszont jól látszik, hogy az előző három parlamenti választás során nem érte el a célját a globalista hálózat, mert a magyar választók többsége masszívan az Orbán-kormány mögött áll, s ha el is tántorítottak csoportokat, ez nem befolyásolta a végeredményt. Az viszont látszik, hogy a 2022-es választások előtt eddig soha nem látott, összehangolt erővel és eszközökkel törnek a kormány megdöntésére, s ha most ez nem sikerül nekik, lehet, hogy a továbbiakban némileg engednek a nyomásból.

De bármennyire sikertelenek is ezek a beavatkozási kísérletek a belügyeinkbe, szuverenitásunk módszeres megsértése akkor is – muszáj keményen fogalmaznom! – mélységesen megvetendő, szégyenteljes és aljas törekvés.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Ukrajna virtuális háborúja

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Hogyan írjunk újságot ma?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Magyar Péter varázstalanítja magát

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Szeretetország eljő érted!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.