Neki tehát mennie kellene, de nemcsak neki, hanem a bizottságnak is. Nemcsak az általa használt többes szám miatt („megvannak az eszközeink”), hanem azért, mert a bizottság 27 tagjának legalább a harmada erősen kötődik a globális elithez, különös tekintettel a Soros-hálózathoz. Frans Timmermans alelnök esetében ez már évek óta ismert, Vera Jourovát sem kell már ilyen szempontból bemutatni, de további tagok is a hálózathoz sorolhatók. Margrethe Vestager ügyvezető alelnök, Josep Borrell főképviselő, Paolo Gentiloni, Johannes Hahn, Margarítisz Szkínász, a vakcinák ügyében „jeleskedő” Sztella Kiriakídisz, Didier Reynders, Helena Dalli, Ylva Johansson – ennyi név talán elég is.
Mondjuk ki: a bizottság, amely egyébként az alapszerződéseket megszegve lényegében uralni, vezetni akarja az uniót, amihez nincs és nem lenne joga, méltatlanná vált arra, hogy Európát képviselje. Működése során a globális szervezeteknek, illetve a transznacionális cégeknek és pénzintézeteknek kíván megfelelni, ami jól látható volt például Von der Leyen sms-ekben történő megegyezésénél Albert Bourlával, a Pfizer vezérével, amelynek során ketten lezongoráztak egy három és fél milliárd eurós vakcinavásárlást. De arról is lehet tudni, hogy a világ legnagyobb pénzintézete, a Larry Fink által vezetett BlackRock folyamatosan tanácsokkal látja el az unió vezérkarát és természetesen a bizottság vezetőit is.
Emellett a bizottság a pandémia melletti másik válság, az orosz–ukrán háború ügyében is folyamatosan és megállás nélkül az európai érdekek ellen cselekszik a szankciók erőltetésével, különös tekintettel a szénre, az olajra és a gázra. Ma már nem pusztán józan európai szakemberek és politikusok, hanem az Európát ronda táncba belerángató Egyesült Államokban is megjelennek olyan elemzések és cikkek (lásd legutóbb a Wall Street Journalt), amelyek világossá teszik, hogy Európa olyan hadigazdasági logikát alkalmaz, amelynek legpontosabb megnevezése az öngyilkosság. Azonban ezekre a hangokra sem hallgat Brüsszel, ami azt jelenti, hogy vagy megőrültek, vagy ostobák, vagy pedig egyszerűen mások érdekeit szolgálják az európai érdekek helyett.
Ha megengedik, élek a gyanúperrel, hogy a brüsszeli vezetők nem őrültek meg és nem is ostobák; ebből kifolyólag viszont megoldásként csak az maradt, hogy irányított, bekötött, fogott emberekről van szó, akiket már jóval korábban meggyúrt a globális elit, mielőtt a székükbe beleültek volna. Illetve éppen ez a logika lényege: azért ülhettek be például a biztosi székekbe, mert előtte már átestek a kiképzésen, s tudják, mit kell tenniük a davosi elit céljainak megvalósítása érdekében.
Ha a fentiek elfogadható állítások, akkor abból az következik, hogy az Európai Bizottságnak távoznia kell. De ki mozdíthatja el őket egy olyan unióban, amelyben csak és kizárólag az európai állampolgároknak nincs semmibe beleszólásuk? Nos, elvileg van megoldás: ez pedig az Európai Parlament, amely bizalmatlansággal élhet a bizottsággal szemben, és leválthatja azt.
Igen ám, csak az a gond, hogy az EP az eddigi legnagyobb korrupciós botrányával méltatlanná vált arra, hogy bárkit és bármit leváltson. Jelenleg csak egyet tehetne: hogy feloszlatja önmagát. Túl a jelenlegi botrányon, amelyre még soha nem volt példa, az EP-ben uralkodó a föderális, globalista és balliberális irányvonal, így ugyanazokat a jellemzőket mutatja fel, mint a bizottság, sőt sokkal jobban és erőteljesebben, mint az utóbbi. Ha valamit, ezt mi, magyarok tudjuk a legjobban: 2010, az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta folyamatosan és megállás nélkül támadják a kormányzatot, s újra és újra mindenféle határozatokkal és állásfoglalással próbálják megdönteni a négyszer kétharmados többséggel megválasztott, tehát igen erős társadalmi felhatalmazással rendelkező kabinetet.
További Vélemény híreink
A pikáns az ebben a válságos helyzetben, hogy az EP fősodratú, mondhatni sajnos elsöprő többsége is dühös és elégedetlen a bizottsággal, de azért, mert nem lép fel még jobban és keményebben Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, kifogásolják, hogy még mindig nem mert kivetni súlyos jogi és pénzügyi szankciókat e két országra. Halogatással és gyávasággal vádolják többek között éppen Von der Leyent is. Nem lenne annál nevetségesebb és szánalmasabb, mintha az a parlament mozdítaná el a bizottságot, amelyik legalább annyira nem az európai emberek érdekeit képviseli – sem a pandémia, sem a háború, sem az energia- és élelmiszerválság, sem a súlyos infláció és a klímaválságra adandó válaszok ügyében –, mint az a bizottság, amit elvileg megbuktatna.
Végül, harmadikként itt lenne megoldásként az Európai Tanács, amelyik végül is az egyetlen testület az unióban, amely – még legalábbis – a tagállamok egyenrangúságára és a közös, konszenzusos döntéshozatalra épül. Csakhogy az a szánalmas és tragikus, hogy a főleg nyugat-európai tagországok politikai elitjei, kormányai szolgalelkűen alkalmazkodnak a globalista és föderális fősodor akaratához, mely mögött nem európai érdekcsoportok állnak. Miért teszik ezt?
Erre Paul Craig Robertsnek egy friss cikkéből vett idézettel válaszolok. Ő, aki elismert közgazdász, Ronald Reagan alatt pénzügyminiszter-helyettes volt, a saját honlapján a következőket írja: „A Nyugat természetesen Washington. A nyugati világ többi része Washingtonnak jelent, ahogyan az Egyesült Államok nemzetközi biztonsági ügyekért felelős védelmi miniszterhelyettesétől megtudtam. »Hogyan tudjuk rávenni a többi országot arra, amit akarunk?« – kérdeztem tőle? »Pénz« – válaszolta. »A külföldi segélyekre gondol?« »Nem, zsáknyi pénzt adunk a vezetőknek. Jelentenek nekünk. Ők a miénk.«”
De hozzáteszem: már évek óta képezi ki a globális elit a nemzetállamok leendő vezetőit, erről Klaus Schwab is a legnagyobb nyíltsággal beszél. Következtetésem: az Európai Uniót gyökeresen meg kell változtatnunk. Jelenlegi formájában meg kell szűnnie, mert elárulta önmagát, elárulta azokat, akikért létrejött: az európai embereket. Egy új európai szerződés kell a teljes európai egyenjogúság alapján.
Tehát az unió vagy radikálisan átalakul, vagy értelmét veszti és szétrohad. Nincs más út.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
További Vélemény híreink
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólal a Világgazdasági Fórum találkozóján Davosban 2023. január 17-én. MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron
További Vélemény híreink
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezVéleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!