Említhetjük Tony Blairt is, aki az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Fontos személy még David M. Rubinstein, aki egyébként több globális szervezet (Tripartit Bizottság, Atlanti Tanács, Bilderberg-csoport stb.) tagja, nem mellesleg éppen Ursula von der Leyen egyik legfontosabb tanácsadója. Folytassuk a sort Al Gore-ral, aki 2000-ben indult az amerikai elnökválasztáson demokrata színekben George W. Bushsal szemben, de akkor és azóta is a globális felmelegedés téziséhez kapcsolódó bizniszekben utazik. S végül meg kell említeni Jack Mát is, aki nem más, mint az egyik legnagyobb kínai cég, az Alibaba vezetője.

Mindezek alapján talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy Klaus Schwab az 1980-as évek óta az egyik legbefolyásosabb vezető személyiség az egész világon, hiszen a WEF-ben (nagyon tudatosan) nem pusztán nyugati országok, cégek, politikusok és közéleti szereplők vesznek részt, hanem számos ázsiai, latin-amerikai, afrikai feltörekvő és fejlődő országokból érkezett vezető személyiségek is megtalálhatók a soraiban. Sőt ki kell emelni azt a talán elsőre meglepő furcsaságot is, hogy Kína általában is komoly szerepet játszik a WEF-en belül, és Kína elnöke, Hszi Csin-ping szépen együtt tud működni Klaus ­Schwabbal. Olyannyira, hogy a WEF-en belül a kínai érdekképviseletet nem más, mint Schwab fia vállalta.

Mivel Klaus Schwab maga is kényelmetlen, zavaró körülménynek tekinti a demokráciát, ezért kifejezett szimpátiával tekinthet Kínára, amely már a pandémia során is bizonyította és bizonyítja a mai napig is, hogy nem tűr el semmilyen ellentmondást a nép részéről, a totális lezárásokat, az emberek maximális ellenőrzését tűzte ki magának célul, és ebben – úgymond – szép eredményeket ért el eddig is. Nem csoda tehát, hogy Schwab számára Kína példaértékű munkát végez a globális és totális hatalom irányában, s ebben, amennyiben lehetséges, együtt is működnek, nyilván helyet adva egymásnak.

Az ambiciózus elnök végre is hajtotta Kissinger álmát: 1992-ben megíndította a Global Lea­ders for Tomorrow (Globális vezetők a jövőért) című programját, amelyben mintegy kétszáz fiatal politikust, közgazdászt, közéleti és médiaszemélyiséget – negyven év alattiakat – kért fel a világ minden tájáról arra, hogy vegyenek részt a programjában, amelynek célja, hogy a WEF által elképzelt értékrend szellemé­ben felkészüljenek a világ különféle pontjain a vezetésre, a globális elitben való részvételre – egy szép új világ megteremtése érdekében. (Angela Merkel felvétele érdekében a korhatárt akkor 43 évre emelték fel.)

A világ leendő vezetőit képző tanfolyamot 2004-ben átalakította, új neve: Young Global Leaders, s ez immáron egy ötéves tanfolyam, amelynek során a gondosan kiválasztott fiatalembereket a WEF céljaival és elveivel ismertetik meg. Természetesen gondoskodnak arról is, hogy ha a nagy eszméknek megfelelnek a fiatalok, és láthatóan képviselik azokat, akkor gigászi befolyásukkal élve eljuttatják őket a legmagasabb pozíciókba. Itt azonban ki kell emelnem: a látszat kedvéért olyanokat is felvettek a tanfolyamokra, akik nem értettek egyet az ott elhangzottakkal, s megmaradtak nemzeti, konzervatív, szuverenista politikusoknak. Ezek közé tartozik például Richard Werner német közgazdász, aki totálisan szembefordult a WEF alapelveivel, és kemény kritikusa lett a fórum szellemiségének és világnézetének – s vannak még ilyenek rajta kívül is.

Ezért mondja azt Ernst Wolff közgazdász – joggal –, hogy a WEF az évek során döntő szerepet játszott egy olyan új világrend kialakításában, amely az egész világon aláássa a demokratikus elveket. Szerinte a következmények messzemenőek és pusztítóak az egész emberiség számára.

Csak ennyit akartam elmondani az olvasóknak. Hogy – Adyt idézve – „látva lássanak, látva lássanak”.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Klaus Schwab német közgazdász, a Világgazdasági Fórum alapító ügyvezető elnöke beszél az 51. Világgazdasági Fórum megnyitóján Davosban 2022. május 23-án. (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Gian Ehrenzeller)