Említhetjük Tony Blairt is, aki az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Fontos személy még David M. Rubinstein, aki egyébként több globális szervezet (Tripartit Bizottság, Atlanti Tanács, Bilderberg-csoport stb.) tagja, nem mellesleg éppen Ursula von der Leyen egyik legfontosabb tanácsadója. Folytassuk a sort Al Gore-ral, aki 2000-ben indult az amerikai elnökválasztáson demokrata színekben George W. Bushsal szemben, de akkor és azóta is a globális felmelegedés téziséhez kapcsolódó bizniszekben utazik. S végül meg kell említeni Jack Mát is, aki nem más, mint az egyik legnagyobb kínai cég, az Alibaba vezetője.
Mindezek alapján talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy Klaus Schwab az 1980-as évek óta az egyik legbefolyásosabb vezető személyiség az egész világon, hiszen a WEF-ben (nagyon tudatosan) nem pusztán nyugati országok, cégek, politikusok és közéleti szereplők vesznek részt, hanem számos ázsiai, latin-amerikai, afrikai feltörekvő és fejlődő országokból érkezett vezető személyiségek is megtalálhatók a soraiban. Sőt ki kell emelni azt a talán elsőre meglepő furcsaságot is, hogy Kína általában is komoly szerepet játszik a WEF-en belül, és Kína elnöke, Hszi Csin-ping szépen együtt tud működni Klaus Schwabbal. Olyannyira, hogy a WEF-en belül a kínai érdekképviseletet nem más, mint Schwab fia vállalta.
Kína egyébként nem pusztán hatalmas fejlődése és meghatározó világgazdasági súlya miatt fontos a világkormányzásban gondolkodó Schwabnak, hanem azért is, mert a tervgazdaságból az állami piacgazdaságba történő átállás során megőrizte a maoista korszak centrista, diktatórikus struktúráit, s ezért a kínai kormány tekintélyelvűen működhet.
Mivel Klaus Schwab maga is kényelmetlen, zavaró körülménynek tekinti a demokráciát, ezért kifejezett szimpátiával tekinthet Kínára, amely már a pandémia során is bizonyította és bizonyítja a mai napig is, hogy nem tűr el semmilyen ellentmondást a nép részéről, a totális lezárásokat, az emberek maximális ellenőrzését tűzte ki magának célul, és ebben – úgymond – szép eredményeket ért el eddig is. Nem csoda tehát, hogy Schwab számára Kína példaértékű munkát végez a globális és totális hatalom irányában, s ebben, amennyiben lehetséges, együtt is működnek, nyilván helyet adva egymásnak.
Sajnos van egy rossz hírem: Klaus Schwab nagyon ügyesen, németes szorgalommal és precizitással törekszik nagy célja, a világkormányzás felé, egy olyan neokommunizmus irányába, amelyik saját propagandájuk szerint is egy olyan világ lesz, amelyben „semmink sem lesz, de nagyon boldogok leszünk”. Módszerei pedig nagyon hatékonyak: amikor Schwab a Harvard Business Schoolon tanult, Kissinger már gondolkodott egy vezetői tanfolyam, fórum létrehozásán, amelynek a megvalósítását, úgy látszik, Schwabra bízta.
Az ambiciózus elnök végre is hajtotta Kissinger álmát: 1992-ben megíndította a Global Leaders for Tomorrow (Globális vezetők a jövőért) című programját, amelyben mintegy kétszáz fiatal politikust, közgazdászt, közéleti és médiaszemélyiséget – negyven év alattiakat – kért fel a világ minden tájáról arra, hogy vegyenek részt a programjában, amelynek célja, hogy a WEF által elképzelt értékrend szellemében felkészüljenek a világ különféle pontjain a vezetésre, a globális elitben való részvételre – egy szép új világ megteremtése érdekében. (Angela Merkel felvétele érdekében a korhatárt akkor 43 évre emelték fel.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!