Az elnök asszony ugyanis három dolgot ismert be ezzel: először is kiderült, hogy nem demokrata. Ugyanis, ha valakinek az a tény, hogy egy európai tagállamban a jobboldal kerül hatalomra, azt jelenti, hogy az az ország emiatt „nehéz helyzetbe kerül”, nos, az az ember nem demokrata, ugyanis nem fogadja el a népakarat szabad választásokon kifejezett döntését.
Egy olyan világkép – az elnök asszony világképe –, amelyben csak a balliberális oldal az elfogadható, kirekesztő és antidemokratikus. Egy ilyen ember nem állhat az Európai Bizottság élén, aki semmibe veszi az európai választók akaratát, a népszuverenitás elvét!
Másodszor: visszamenőleg is világossá tette, hogy Magyarország és Lengyelország „leckéztetése”, politikai, jogi és pénzügyi zsarolása nem más, mint a liberális politikai fősodor politikai támadása ezen országok ellen. Ebből kiindulva alapjaiban kell átértékelnünk mindazt, ami Magyarországgal szemben történt 2010, az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta.
Most derült ki feketén-fehéren, hogy azok a nagyon komolynak, jogi szempontból megalapozottnak látszó eljárások, amelyek hazánkkal szemben megindultak, amelyekre, mint „az európai értékek védelmére” hivatkozva indítottak el és folytattak-folytatnak velünk szemben, nem mások, mint a fősodor számára ideológiai, világnézeti ellenségnek számító kormány elsöprésére irányuló fellépések. Jogállam, európai értékek, demokrácia – ezek a fontos szavak foszlanak semmivé és válnak puszta hazugságokká egy álságos liberális színjátékban.
