Nem először írom le és mondom el, most megismétlem: a globalista és globális szervezetekre szociológiai tényként kell tekinteni, és árgus szemmel kell figyelni, hogy mit tesznek és mit terveznek. Ugyanis nélkülük már nem érthető meg a világ változása. A globalista csoportok és szervezetek egyértelmű célokkal és óriási forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy a céljaikat megvalósítsák. A kulcsév pedig 2030 – úgy tűnik, ez az a céldátum, amire a világ átfogó átalakításának befejezését célul tűzték ki a „nagyfiúk”.
Tehát, ha csak és kizárólag az államok, nemzetállamok, illetve a nagyhatalmak mozgásaira figyelünk, s nem vesszük tekintetbe, hogy mi zajlik például a Kissinger-tanítvány Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórumban (WEF), a Külkapcsolatok Tanácsában (Council on Foreign Relations, CFR), a Bilderberg-csoportban, a Külkapcsolatok Európai Tanácsában (ECFR), vagy például a korábban Brzezinski által vezetett Trilaterális Bizottságban, vagy éppenséggel a Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz által vezetett WHO-ban – hogy csak néhány példát említsek –, akkor egész egyszerűen nem értjük meg a világ fontos történéseit, azok mozgatórugóit. Illetve félig-meddig persze értjük, de nem átfogóan és egészében. Például az orosz–ukrán háború kirobbanásának és alakulásának összes szálát sem tudjuk felfejteni, de az energia- és élelmiszerválság, valamint a klímahisztéria mögöttes mozgatórugóit sem biztos, hogy teljes egészében értjük.
Tehát megítélésem szerint paradigmaváltásra van szükség a társadalom- és politikatudományokban, a geopolitikai elemzésekben stb., a társadalmak, az államok és a régi, közismert nemzetközi szervezetek mellett a globalista, kevésbé látható szervezetek és hálózatok működését is figyelnünk kell. Minderre éppen most kell igazán felfigyelnünk, amikor az ENSZ 77. közgyűlése zajlik New Yorkban szeptember 19–27. között a tagállamok vezetőinek részvételével – két év után személyes jelenléttel és nem online formában.
