Nem kérdés, hogy magyar szempontból kiválóak voltak az olasz választási eredmények, s az sem kérdés, hogy egy globalista, liberális, baloldali kormány után végre egy nemzeti, jobboldali, konzervatív kormánykoalíció jött létre Olaszországban. S mivel Olaszországnak még mindig nagy súlya van Európában és az unióban is, ezért okkal reménykedhettünk abban, hogy nagyon komoly és átfogó segítséget kapunk szuverenista törekvéseinkhez tőlük az unión belül és geopolitikai szempontból is.
Egyértelmű, hogy Giorgia Meloni, aki jó kapcsolatokat ápol a magyar kormányfővel, több fontos dologban egyetért a törekvéseinkkel, ezek közé tartozik például a családpolitikánk, amelyet a jelek szerint mintaként kezel a leendő miniszterelnök asszony, ilyen a nemzetek érdekképviselete, a nemzeti szuverenitás kérdése az unión belül és kívül, valamint a keresztény értékrend iránti elkötelezettségben is egyformán gondolkodik a magyar kormány és Meloni.
Vagyis összegezve, Meloni is az Isten, család, haza hármasában határozza meg a saját értékrendjét és ebből következő politikáját, és ezt feltétlenül biztató a jövőbeli magyar–olasz kapcsolatok lehetőségeit illetően.
Az utóbbi időszakban viszont kétségessé vált, hogy Meloni valóban kiváló szövetségesünk-e. Mindenesetre a Joe Bidennel való találkozója és az ottani szinte megalázkodása a demokrata háborús célok előtt kiábrándító volt. Ennek a pálfordulásnak a magyarázatát szeretném megadni, ugyanis van egy-két olyan mozzanat Meloni pályafutásában, amelyekre érdemes odafigyelni, s amelyek választ adhatnak a nem túl pozitív változására.
Már az is egy kicsit meglepő jelenség volt, hogy az Olasz Testvérek (Meloni pártja) győzelmét vegyes érzelmekkel fogadta a fősodratú média, nem volt akkora felháborodás a körükben, mint amire számítani lehetett volna. Emellett a fősodratú, globalista politikusok körében is eltérő hangok jelentek meg: Mark Rutte holland miniszterelnök, Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke vagy például Markus Söder bajor minisztelnök súlyos fenyegetésnek tekintette Európa jövőjére Meloni sikerét, viszont meglepő, de Manfred Weber, a néppárt vezetője azt mondta, hogy Meloni bizalmat kell hogy kapjon. Alexander von der Bellen, az újraválasztott, egyértelműen zöld és globalista osztrák elnök szerint pedig Meloni nem jelent veszélyt Európára.
Mi lehet ennek az oka?