Már sokadszor írom le, és még sokszor megteszem: a mai politikusok motivációinak megismeréséhez nem elegendőek azok az információk, amelyeket az első nyilvánosságban, a hivatalos médiából és sajtóból megtudhatunk.

Fontos és nélkülözhetetlen azt is tudnunk, hogy az adott politikusnak milyenek a kapcsolatai a globális elittel, a háttérhatalommal, illetve az azokhoz tartozó szervezetekkel és hálózatokkal. Ezek nélkül ma már nem érthetjük meg a politikusok és politikai pártok, szervezetek, kormányok stb. mozgását, annak mögöttes mozgatórugóit.

Az Aspen Intézetről érdemes még többet tudnunk, hiszen mégsem mindegy, hogy Giorgia Meloni milyen szervezethez adja a nevét 2021-től kezdve.
Az intézet a fegyveriparban is érdekelt: olyan fegyvergyártó óriásokkal áll kapcsolatban, mint a Boeing, illetve a Lockheed Martin. Jellemző, hogy támogatták az amerikaiak „demokráciavédő”, illetve „demokráciaterjesztő, humánus, kulturált” háborúit, kapcsolódik hozzájuk Javier Solana volt NATO-főtitkár, Condolezza Rice volt amerikai külügyminiszter vagy Jane Harman volt amerikai kongresszusi képviselő.

Jóval távolabb, hiszen mi nem a harci tüzet szítjuk az orosz–ukrán háború kapcsán, hanem a béke, a béketárgyalások és a mielőbbi tűzszünet hívei vagyunk.

Még egy, nem túl kellemes vonulata is létezik az Aspen Intézetnek: támogatja az abortuszt, s nem meglepő módon ebbéli törekvésükben Soros György is szponzorálja őket, ennek szellemében 2003 és 2020 között hárommilliárd dollárral támogatta az Aspent abortuszpárti csoportok megsegítése céljából.
Az is tény, hogy Melonival szemben Matteo Salvini, a Liga vezetője, aki kissé leszerepelt a választásokon, kifejezetten Oroszország-párti, sőt korábban együttműködési szerződést is kötött Putyin pártjával, az Egységes Oroszország Párttal, és sokan tudni vélik, hogy Salvini érdemi pénzügyi támogatást kapott orosz oldalról. A Liga 2019-ben még 34 százalékot ért el a választásokon, esélye volt arra, hogy ő adja Olaszország leendő miniszterelnökét. Lehet, hogy ez nem tetszett az amerikai demokratáknak, illetve a mögöttük álló globális pénzügyi elitnek, amely már készült az orosz–ukrán konfliktusra? Lehetséges, hogy Salvini oroszbarátsága okán minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy ő semmiképpen se ragadhassa meg a kormányrudat Olaszországban.

Nem kétséges, hogy Salvini nagy hibákat is elkövetett, különösen akkor, amikor 2019-ben felbontotta az Öt Csillag Mozgalommal kötött kormánykoalíciót, abban a reményben, hogy ezek után előre hozott választások következhetnek, és abból ő jöhet ki győztesen. Azonban nem számolt azzal – és ebben hibázott –, hogy ezt az ellenerők, a balliberális fősodor és a globális elit nem nézheti tétlenül, és nem is nézte. Az Il Giornale című olasz lap fedte fel később, hogy Angela Merkel nyomására az Öt Csillag Mozgalom összeállt a baloldali, globalista Demokrata Párttal, és új kormányt hoztak létre, Salvini pedig nemhogy miniszterelnök nem lett, de még bíróság elé is állították az illegális migránsok elleni – egyébként teljesen helyes – belügyminiszteri lépései miatt…

Meg arra, hogy alakuljon, formálódjon a nemzeti szuverenista, keresztény értékrendű pártok szövetsége Európában, az unióban. Azért, hogy mélyreható változásokat lehessen elérni az unió működésében.

Ugyanakkor fontosnak tartottam leírni Meloniról azokat az információkat is, amiket valamiért sohasem hallunk politikusokról. Ez nem azt jelenti, hogy Meloni ne lenne a nemzeti-keresztény oldal reménysége. Nagyon remélem, hogy a kétségek eloszlanak, de nem árt felkészülni több variációra is, mint mindig a történelemben. Jelenleg sajnos inkább arra hajlok, hogy csalódni fogunk Meloniban. És ez valóban nagy kár és nagy hátrány lenne a szuverenista tábor számára.

Ne legyen igazam.

Borítókép: Giorgia Meloni olasz miniszterelnök (Fotó: Andrzej Iwanczuk)