Idén a Várkert Bazárban Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelő beszédében kijelentette, aggasztóak azok az adatok, amelyek a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás növekedéséről szólnak. A kormányfő szerint itt baj van, mert az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot, amit meg kell fékeznünk. Nyomatékot adva az ügy súlyának, hozzátette, hogy szó szerint bármi áron fel kell lépni ez ellen, és meg kell fékezni a kábítószer-kereskedelmet. 

Arra kérte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a kábítószer-kereskedőkkel szemben rendeljen el hajtóvadászatot. Az indok világos: a kábítószer-kereskedő ronccsá teszi, megöli a másik ember gyerekét, ezért nem érdemel sem kíméletet, sem kegyelmet. – Nem is fognak kapni – fogalmazott beszédében a kormányfő.

Ez egy az áttörés évéhez méltó, a világpolitikában egyedülállónak tekinthető lépés. Érdemes megnézni néhány előzményt.

A békeszerető, jámbor emberek minden bizonnyal egyetértenek abban: alapvető érdekünk, hogy minél több fiatal szabad választása szerint úgy élhesse az életét, hogy ne legyen igénye hamis pótlékokra, hanem legyenek céljai, tudatosan építse a jövőjét, és közösségben kereshesse a boldogulás különféle lehetőségeit. Ezzel szemben régóta azzal szembesülünk, hogy a kábítószer-kereskedők vétlen, kiszolgáltatott embereket, gyerekeket használnak ki, felhasználva azok nehéz helyzetét, aktuális tudati lehetőségeik korlátozottságát. Ez égbekiáltó bűn, és megengedhetetlen. Ezért a zéró tolerancia nevében a hatóságoknak kíméletlenül le kell csapniuk a kábítószer-kereskedőkre. Számukra nincs kegyelem.

A Belügyminisztérium és a rendőrség, valamint a különböző intézmények, egyeztető fórumok és az elkötelezett szakemberek eddig is mindent megtettek az ügy minél hatékonyabb kezelése érdekében. Ezúton is köszönet ezért nekik. Mostanra a helyzet eszkalálódása azonban indokolttá tette, hogy a kormányfő meghirdette a kábítószer-kereskedők elleni hajtóvadászatot.

Eközben a liberálisok még mindig ott tartanak, hogy tünetileg próbálnának kezelni helyzeteket, de a kezelések következményei (a hatástalanságuk) a többségi társadalom tűrőképességét tették próbára. A korábban terítéken lévő tűcsereprogram is egy olyan helyzet tünetinek sem nevezhető kezelése volt a részükről, ami tipikusan liberális téma. Ugyanis náluk általános jelenség, hogy a szabadságfelfogásuk csak az általuk kijelölt keretek között működhetne, de tapasztaljuk, valójában még ott sem működik. Ezért ezt leplezendő elterelésképpen az érzelmekre apellálás technikáját vetik be, azt remélve, így nem derül ki, hogy amit ajánlanak, az nem valódi megoldás.

A kábítószerek legalizálásának liberális szándéka jól mutatja, miért nem szabad rájuk bízni az ország vezetését.

Szintén megdőlt a hazug mítosz a drogliberalizáció kedvezőnek mondott hatásáról. Mára kiderült, hiszen maguk az érintettek vallották be: hiába szüntették meg a kábítószerek tiltását, négy engedélyezett ambulanciára ezernégyszáz engedély nélküli, vagyis illegális drogüzlet jut New Yorkban, ami dollármilliárdos adóbevételkiesést okoz. Pedig az egyik legfőbb érv annak idején az volt, hogy a legalizálás csökkenti a feketekereskedelmet és növeli az adóbevételt. Ez a hamis érv most megdőlt.

Nyugaton a gyerekek bedrogozásának kedvező hatását kutatják teljesen legálisan. Nem óvintézkedésként vagy megelőzés céljából, hanem mint egy kedvező lehetőséget vizsgálják a drogok hatását gyermekek esetében. 

Ami a woke-őrületben kialakult, az idővel Európában is teret kaphat. A gyermekek szexualizálása után a pszichedelikus szerekkel történő megmérgezésük a sokadik liberális emberkísérlet. Az álca pedig ezúttal is a progresszív újításnak hazudott, életellenes woke-ideológia. Milyen szerencse, hogy Magyarországon élünk, mert amíg a Fidesz–KDNP kormányoz, addig nem jöhet be hazánkba ez a drogliberalizá­ciós métely, amely tönkreteszi a társadalmat, megöli a gyerekeket. Nagyon nagy szükség van rá, hogy az állam mostantól tovább fokozza a rendteremtést a kábítószer-kereskedők elleni hajtóvadászattal.

A szerző politikai elemző, Nézőpont Intézet