A normalitás helyreállításához eljött az ördögűzés ideje

Ez a hiénavonyítás a Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett valódi szabadságharc győzelmét segíti elő.

Budapest, 2020. szeptember 6. Résztvevõk a Parlamentnél a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem (SZFE) és az Országház között szervezett élõláncon 2020. szeptember 6-án. Élõlánccal tiltakoztak az SZFE modellváltása, autonómiájának elveszítése ellen az intézmény hallgatói és szimpatizánsok ezen a napon Budapest belvárosában. Az élõlánc tagjai kézrõl kézre adták azt a chartát, amelyet délelõtt az egyetem szenátusa írt. A Charta Universitasban rögzítették azokat az alapelveket, amelyek mentén el tudnák képzelni az együttmûködést az Innovációs és Technológiai Minisztériummal. MTI/Mónus Márton Fotó: Mónus Márton

Kétségtelen, hogy a kordonszalagozó elmebajjal, a ltúrra és személyén keresztül a keresztény és nemzeti értékrendre zúduló embertelen gyűlölettel ez a jogosulatlanul máséban gőgösködő sátáni erkölcstelenség üzen. Ezért joggal viszket sokunk tenyere.

Ez a hiénavonyítás azonban mégis a magyar Magyarország igazát bizonyítja, és a jelen esetben Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett valódi szabadságharc győzelmét segíti elő. Az örök SZDSZ-bolsevizmus Achilles-sarka ugyanis a rendre könnyen összeomló gyenge idegrendszer, amely miatt képtelen a mértéktartásra, a méltóságteljes visszavonulásra. Ez a földi öröklét illúziójába beleaggott múmiákból, magukat függetlennek hazudó, de minden rezdülésükben magyarellenes ballib ideológiát sulykoló színházi ifjúgárdistákból, zsurnálávósokból és más rossz arcú alakokból összegyűrt reves lelkű beltenyészet (Csurka István találó kifejezésével: az Ascher-café) valódi szándéka és benső infernáliája így újra és újra lelepleződik, az egyszólamú, egylényegű ördög mindig kiordít az évtizedek óta unt kenetteljes pofák alól.

Ideje van ezért az ördögűzésnek. Ennek sikeres elvégzéséhez pedig szükséges, hogy a normalitás katonái saját szabályaik szerint harcoljanak. Így hát kénytelenek vagyunk újra és újra megtartóztatni magunkat az egyébként joggal kikívánkozó reakcióktól. Helyette nagy levegőt véve, erőt felmutatva fel kell sorakozni Vidnyánszky Attila mögött, meg kell védenünk őt, és a hersegő gyűlöletet derűsen kinevetve átlépni ezt a kultúrexkrementumot. Ha tehát a felhergelt hülyék beköltöznek az SZFE épületébe (majd néhány nap után, ahogy történt, mentális szorulástól szorongva-szepegve pszichológus segítségét kérik saját elviselhetetlenségük leküzdésére), akkor az egyetem fenntartójának és vezetőinek, addig is, amíg az univerzitás épületében hisztériázó ideggyengeség kifullad, egyszerűen új helyen kell elkezdeniük a normális, tanulni vágyó hallgatók valóban szakmai, sokszínű, a színházi esztétikát és nemzetközi kapcsolódásokat is megmutató oktatását – egyszóval átvinni a magyar színház- és filmművészetet a XXI. századba.

A szerző újságíró