A magyarellenes kultúrterrorista liberálbolsevikok már nemcsak az évtizedekkel ezelőtt einstandolt, örök és érinthetetlen szajrénak tekintett Színház- és Filmművészeti Egyetemhez ragaszkodnak foggal-körömmel, fröcsögve-hörögve, hanem nyílt támadást indítottak a Vidnyánszky Attila igazgatósága óta nevéhez méltó Nemzeti Színház ellen is. Ennek egyértelmű jele, hogy múlt hétvégén az SZFE-t körbeszalagozó hasznos idiótákat manipuláló és hergelő ballib színházi gerontokrácia a magyarság első számú teátruma előtt is kordonokat emeltetett műanyag szalagokból szemellenzős harcosaival. Körbetekerték Gobbi Hilda szobrát, a szánalmas akciót pedig több internetes harci szócsövük úgy tálalta, hogy a néhai színésznő „üzent”.
Lám, mégis mozog a Freud.
Gobbi Hilda ugyanis az ideológiavezérelt kommunista kultúrterror tökéletes jelképe. Maga mondta: „Én sohasem voltam csak színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál.”
Ennek megfelelően Gobbi az egyik legharciasabb képviselője volt az „új, szocialista embertípus” megteremtését célzó, művészetnek, színháznak álcázott agitpropnak. Annak az egyszólamú, diktatórikus, önmagán kívül minden esztétikai iskolát és szemléletmódot kirekesztő és eltipró propagandának, amelynek Székely Gábor is hűséges katonája volt. Mint ismert, az SZFE-ről annyi évtized után nemrég végre távozott rendező a vérben és hazaárulásban fogant MSZMP 1975-ös kongresszusán több tömeggyilkos – Brezsnyev, Kádár, Biszku – előtt tett hűségesküt: „Világnézetileg elkötelezett színházat kell létrehozni, amelyben szórakoztatnak és egyben formálják az új szocialista embert.”
A magyar filmművészetet és színjátszást, egyszóval a nemzetet szolgálni hivatott, egyetem körül folyó cirkusz azt bizonyítja, hogy ez a program sikeres volt. A veszettek és kis hülyéik véresen komolyan hiszik, hogy kirekesztő, diktatórikus gyűlölködésük valamiféle szabadságharc. Holott ugyanúgy a rablott javakban pöffeszkednek, ahogy Gobbi Hilda élt haláláig Nagy Imre egykori budai villájában az elvtársai által kivégzett kommunista kormányfő lányának kitelepítése után.
