Mi vagyunk Rákóczi talpasai

Az a hangnem és az a hergelés, amit 1945-től kezdődően a kommunisták megengedtek maguknak, hasonlít arra, amit Magyar Péter és a követői most megengednek maguknak.

Felföldi Zoltán

somogyi zoltán propagandista rákóczi pénz jobboldal árulás Magyar Péter 2026. 04. 27. 5:51

Fotó: Teknős Miklós

De vissza a jobboldali nyilvánossághoz, Somogyi Zoltán kérdéseihez, felszólításaihoz!

Ami az első kérdését illeti, eltekintek attól, hogy megszámoljam,

az elmúlt években hány véleménycikket írtam. Volt jó néhány. Ezeket különböző jobboldali médiafelületeken közöltem. Egyszer-kétszer még a Válasz Online-on is, egészen addig, amíg egyik megküldött írásom kapcsán – az általuk felvállalt véleménypluralizmus és párbeszéd nagyobb dicsőségére – úgy nem döntöttek, hogy túlságosan kormánypárti az írásom, és ez náluk nemkívánatos.

Volt, aki fizetett honoráriumot, volt, aki nem. Hogy ki és mennyit, arról nincsen felhatalmazásom nyilatkozni, de annyit elárulhatok, hogy óradíjra vetítve ez kevesebb volt, mint amennyit egy napszámos vagy egy takarítónő keres.

Somogyi Zoltánnal nemcsak kortársak, hanem társadalomtudományi tanulmányaink kapcsán, szegről-végről kollégák is volnánk – magam is politológiai stúdiumokat hallgattam a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Széchenyi István Szakkollégiumában, a Bristoli Egyetem Társadalomtudományi Karának Politika Tanszékén, valamint a Közép-európai Egyetemen, ahol politológus-mesterdiplomámat személyesen Soros Györgytől vettem át. A kenyeremet főállású gazdálkodóként és vidéki szálláshely-szolgáltatóként keresem, és mint ilyen, gyakran kerülök kapcsolatba napszámosokkal és takarítókkal. A megrendelőkkel és a fizetéssel tehát megvolnánk.

Az adományozásra történő felszólítással kapcsolatban pedig úgy gondolom, hogy az adományozás akkor igazán nemes cselekedet, ha diszkréten végzik, és az adományozó ezzel nem kérkedik. Én sem kívánom ezt itt megtenni – Somogyi Zoltán meglehetősen udvariatlan felszólítása ellenére sem. Annyit azért elárulok, hogy

sokan vagyunk a jobboldalon, akik komoly összegekkel támogatunk egyházközségeket, csonka-magyarországi és határon túli magyar oktatási intézményeket, valódi civil szervezeteket és rászoruló magánszemélyeket.

Az általam erre a célra fordított összeg nagyságát sem kívánom Somogyi Zoltánnal megosztani, maradjunk annyiban, hogy ez sokkal több pénz annál, mint amennyit az írásaimért kaptam.

Lehet, Somogyi Zoltán nem hiszi el, hogy ez így van. Vagy ha igen, akkor nem érti, miért csináljuk. Miért írunk, ha az – anyagi értelemben – nettó veszteség?

Segítek: azért, amiért Rákóczi talpasai sorra álltak be a nagyságos fejedelem zászlaja alá 1703-ban. Hogy hozzátegyék a saját részüket ahhoz, hogy Magyarország egy független, magabíró ország legyen, ahol a magyarok nem egy külső hatalom akarata és szabályai, hanem a saját akaratuk és törvényeik szerint élik az életüket. Vagy amiért száz-egynéhány évvel ezelőtt a Duna–Tisza közi gazdalegények – köztük az én felmenőim – sorra álltak be a Rongyos Gárdába, hogy az otthonuktól több száz kilométerre, senki által nem fizetve harcoljanak Nyugat-Magyarországon.
És habár egyik harc sem győzedelmeskedett, azért

a majtényi síkon sikerült egy vállalható kompromisszumot kötni – ami Rákóczi talpasai nélkül nem lett volna lehetséges; a nyugat-magyarországi harcok eredményeként pedig sikerült Sopront és nyolc községet megtartani –, ami a Rongyos Gárda nélkül nem lett volna lehetséges.

Amit aztán az 1945 után hatalomra jutott rendszer azzal hálált meg, hogy ezeknek a hősöknek egy részét kivégezte, más részüket életfogytig vagy évtizedekig tartó börtönbüntetésre ítélte.

Ez persze nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert

az a hangnem és az a hergelés, amit 1945-től kezdődően a kommunisták megengedtek maguknak, és ami megágyazott a népbírósági ámokfutásoknak, félelmetesen hasonlít arra a hangnemre és arra a hergelésre, amit Magyar Péter és a követői most megengednek maguknak.

Ennek ellenére nem árt, ha Somogyi Zoltán és mindenki, aki minket jól fizetett, elvtelen propagandistáknak bélyegez, tudja, hogy nem hagyjuk abba. Senki nem mondja meg, hogy mit csináljunk; hogy hogyan szerveződjünk; ha írunk, akkor mit és hogyan írjunk; senki nem fizet bennünket; mi mégis, továbbra is küzdeni fogunk. Mint Rákóczi talpasai. Mint a rongyos gárdisták. Mert mi vagyunk Rákóczi talpasai. Mi vagyunk a rongyos gárdisták.

A szerző közgazdász, politológus